A tanulmány a hálózati kommunikációhoz kapcsolódó folyamatok közül a digitalizációból következő mély mediatizáció (deep mediatisation) fogalmát mutatja be. A klasszikus tömegkommunikációhoz (nyomtatott sajtó, rádió, televízió) kapcsolódó elméletekben az 1980-as évektől problematizálódott a közvetítés, a közvetítettség folyamatjellege, és néhány kutató a média jelensége helyett a mediatizáció folyamatának kutatására fókuszált. A tanulmányban feltárom, milyen kutatási hagyományai vannak a mediatizációnak úgy a médiaszociológia, mint a kultúraelméletek irányából. Míg a mediatizáció fogalmát a klasszikus, analóg módon működő tömegkommunikációs eszközök és folyamatok leírására használják, addig a mély mediatizáció a digitális infrastruktúrán megvalósuló hálózati kommunikáció kulcsszava. A hagyományos mediatizáció és a mély mediatizáció különbségei mellett bemutatom Couldry és Hepp elgondolását is, amely a társas világ újfajta, a mély mediatizációra épülő konstrukciós elméletét alapozza meg.
Bővebben...
Sokáig úgy hittük, hogy a különleges jogrend pusztán elméleti lehetőség. Biztonságpolitikai szakértők és elméleti alkotmányjogászok modellezték, milyen intézkedéseket lehet bevezetni és ezek hogyan érintik alapvető jogainkat. 2020 tavaszáig viszont aligha gondoltunk arra, hogy az elméleti lehetőség valósággá válik. Azóta a világjárvány, később a szomszédságunkban zajló háború megmutatta, hogy a különleges jogrend valós és jelenlévő, és alapvető jogaink nagyobb mértékben korlátozódnak, mint bármikor korábban. Hogyan gyakorolható ilyen körülmények között a véleménynyilvánítás szabadsága? Egyéni szinten fel lehet tenni a kérdést, hogy miért és mennyiben kell lemondani a szólásszabadságról, és jogos-e egyáltalán a korlátozás. Az ukrajnai események megerősítették, hogy a háború nemcsak a harctereken, hanem a kommunikációs fronton is zajlik: a szembenálló erők saját kommunikációjukat akarják hangsúlyozni, divatos kifejezéssel: narratívájukat erősíteni. Ilyen helyzetben minden államban élesen felvetődik a kérdés: vajon a háborús propaganda elhallgattatása vagy annak szabad terjesztése jobb-e a demokráciának?
Bővebben...
A jelen tanulmányban amellett érvelek, hogy a gyűlöletbeszéd egyesült államokbeli és európai kezelésében mutatkozó bináris szembenállás olyan nem bináris aggályokat rejt, amelyek mögött eltérő skálán elhelyezkedő, eltérő elsődleges félelmek rejlenek. Az európai liberális demokráciák félelme arra irányul, hogy a gyűlöletbeszéd a nagy nyilvánosság előtt cenzúrázatlan marad (az aggály a beavatkozás „tárgyára” irányul), míg Amerika a tartalomba való állami beavatkozások következményeitől tart (az aggály a „beavatkozóra” vonatkozik). Ezt követően bemutatom, hogy az online gyűlöletbeszéd elleni 2017-es német törvény (NetzDG) – amely a jelentősebb platformokat arra kötelezi, hogy a felhasználói eltávolítási bejelentésekre válaszul moderálják a tartalmakat a német jogszabályok által előírt szólásszabadsági normák alapján – sikeresen áthidalja a szólásszabadság amerikai és európai hagyományai közötti szakadékot. Vitathatatlan, hogy a magánjogi eljárásokon keresztül érvényre juttatott állami normák mechanizmusa egyedülállóan képes arra, hogy egyszerre csendesítse le az európaiak elsődleges félelmét a nyilvános beszéd hatékony ellenőrzésének hiányától és az amerikaiak elsődleges félelmét az állami cenzúra jelenlététől.
Bővebben...
A nyelvtechnológiák fokozatos fejlődése egyre több területen bontja le a nyelvi akadályokat és teszi lehetővé a kisebbségek számára a hatékony társadalmi, gazdasági és politikai részvételt. A gépi fordítás és tolmácsolás, a különböző felhasználásokra fejlesztett chatbotok és más eszközök segítségével a kisebbségi nyelvhasználók immár a saját nyelvükön férhetnek hozzá különböző szolgáltatásokhoz, köthetnek szerződéseket vagy tájékozódhatnak közügyekben. Habár a fejlesztések üdvözlendők, ezek a technológiák jellemzően és eredendően elfogultak abban az értelemben, hogy azokat elsősorban a többségi, hivatalos vagy államnyelvek számára fejlesztik ki. Ennek ellenére több hivatalos nyelv és akár államnyelv is abban a helyzetben találhatja magát, hogy már csak beszélőszámánál fogva sem jelent vonzó befektetési lehetőséget a nyelvtechnológiai fejlesztés szempontjából, így újabb választóvonalak kerülhetnek az egyes nyelvek közé és már meglévő kisebbségi státuszok szilárdulhatnak meg. Emellett az olyan nyelvi kisebbségek, mint a siketek, a vakok, a némák, a nagyothallók stb. információkhoz való hozzáférését és kommunikációját is elősegíthetik a nyelvtechnológiai fejlesztések, például az automatikus feliratozás, képernyőfelolvasás vagy jelnyelvi kesztyű útján. Ugyanakkor megállapítható, hogy a fejlesztés éppen ezeken a területeken lassan halad előre, ezért a nyelvi kisebbségek tartósan kiszorulhatnak a modern kommunikációs megoldások használatából. A nyelvtechnológiai fejlesztések tehát nem csupán esélyt teremtenek a felhasználók számára a társadalmi, gazdasági és politikai részvétel fokozására, hanem át is rendezhetik az egyes nyelvek és beszélőik közötti viszonyokat azzal, hogy bizonyos nyelvi közösségek másokhoz képest tartósan lemaradhatnak a nyelvtechnológiai fejlesztésekben.
Bővebben...
A tanulmányban a tokenek (ezen belül is a nonfungible tokenek) meghatározását és az ehhez kapcsolódó fogalmak tisztázását követően ezek polgári jogi jellegének vizsgálatát tűztem ki célul. Arra a kérdésre kerestem a választ, hogy e virtuális javakra mennyiben lehet alkalmazni a dologi jog törvényi definícióit, ennek keretében vizsgáltam a testi tárgyak fogalmát és mindazon törvényi kategóriákat, amelyekre szintén a dolgokra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. A tanulmány a vizsgálat során kitér az ABGB, BGB és ZGB szabályaira is. Ezt követően a jogi szabályozás lehetséges jövőbeli irányait vizsgálom, végül kitérek arra, hogy a tokenek milyen hatást gyakorolhatnak a testtel bíró dolgok átruházásának dologi jogi szabályaira.
Bővebben...
Az Európai Unió célja a digitális átalakulás kapcsán, hogy megőrizze értékeit, aminek eszköze a szabályozás. A digitális átalakulás szabályozása egyre növekvő mértékben érinti az online platformokat is. Az online platformoknak az EU jogában a szabályozás sajátos alakulása okán nincsen egységes definíciója. Az online platformok versenyjogi és fogyasztóvédelmi vonatkozásai mellett megjelent a platformoknak a saját használatukkal összefüggő döntéseit keretek közé szorító európai platformjog. Ezenkívül az online platformok szabályozási útkeresése részét képezte azok információs társadalmi szolgáltatásnak minősülése, a tárhelyszolgáltatói felelősség határainak megvonása, vagy éppen a munkaviszony fogalmi kereteinek újraértékelése. A jelen tanulmány célja, hogy az online platformok uniós szabályozása szempontjából legnagyobb relevanciával bíró rendeletek, irányelvek, javaslatok, valamint a releváns esetjog bemutatásával átfogó képet adjon az online platformok uniós szabályozásának lépéseiről, valamint legfontosabb kérdéseiről.
Bővebben...
A 2019/790/EU irányelv (a CDSM irányelv) nemzeti átültetésének határideje 2021. június 7-ével lejárt. Az uniós tagállamok egy része elmulasztotta időre teljesíteni e feladatot, és az irányelv nem csak rájuk rótt terheket. Az uniós jogszabály 17. cikke a tartalommegosztó szolgáltatókra nézve is új, a végfelhasználói szerződéseikben megjelenítendő előírásokat tartalmazott, többek között az új korlátozások és kivételek érvényre juttatását, valamint az eltávolított tartalmak tekintetében a feltöltést végző végfelhasználó előtt nyitva álló, hatékony panasztételi és jogorvoslati mechanizmus kiépítését. Tanulmányunk egy folyamatban lévő uniós kutatás második állomásaként azt vizsgálta, hogy meghatározott tartalommegosztó szolgáltatók mennyiben feleltek meg ennek az uniós kötelezettségnek. Empirikus tapasztalataink szerint a kevés előrelépés mellett új konfliktusok forrásai is azonosíthatók, erre hívjuk fel a figyelmet.
Bővebben...
A tanulmány a szerzőt megillető személyhez fűződő jogok (a név feltüntetése, a nyilvánosságra hozatal joga és a mű egységének védelme) helyzetével és érvényesülésével foglalkozik a hagyományos és az újmédia környezetében, valamint kitér a vonatkozó jogszabályokban megjelenő, a tanulmány szempontjából jelentős médiajogi alapfogalmakra. Röviden ismerteti a szerzőt megillető személyhez fűződő jogok leglényegesebb szabályait és jellemzőit, emellett hangsúlyozza a szerzői személyhez fűződő jogok garanciális jellegét és az alkotómunka ösztönzésére gyakorolt szerepét. Ezt követően bemutatja azokat a területeket, gyakorlati példákkal is, ahol a szerzői személyhez fűződő jogok sérülhetnek a közszolgálati médiában, a kereskedelmi televíziók műsoraiban, a közösségi médiában és a reklámtevékenység során. Látható, hogy a szerzőt megillető három személyhez fűződő jog közül a legsérülékenyebb és a legnehezebben érvényesíthető a mű egységének védelme. A szerzői személyiségi jogokat nem lehet elválasztani az alkotómunka ösztönzésének törekvésétől, emiatt kiemelten fontos lenne, hogy a média környezetében is – így különösen a számos kérdést generáló közösségimédia-platformokon – megfelelő módon érvényesüljenek.
Bővebben...
Magyarország 2009-ben ratifikálta az Európa Tanács közérdekű adatot tartalmazó iratokhoz való hozzáférésről szóló Tromsøi Egyezményét, amely 2020-ban lépett hatályba. A jogalkotó a 2011-es Infotv.-vel újraszabályozta az információszabadságot, azonban az egyezménnyel való összhangot sem ekkor, sem később, az Infotv. módosításakor, sem az egyezmény hatálybalépése után nem teremtette meg. Ebből fakadóan valószínűsíthető, hogy a magyar szabályozás nem felel meg az egyezménynek. A bíróságok és az Alkotmánybíróság kerülték az egyezménynek az Infotv.-vel való viszonya részletes vizsgálatát. A tanulmány a Tromsøi Egyezmény néhány kiválasztott rendelkezését hasonlítja össze a magyarral: bizonyos kérdésekkel kapcsolatban az Infotv. nem tartalmaz szabályt, azonban a joggyakorlat megfelel az egyezménynek, más esetekben a magyar szabályozás hiányos vagy az egyezménnyel ellentétes rendelkezéseket tartalmaz. A tanulmány vizsgálja a személyes adatok magyar szabályozását is, amely ugyan megfelel az egyezménynek, az Emberi Jogok Európai Bírósága joggyakorlatának fényében nem tűnik kellően rugalmasnak. A tanulmány arra a következtetésre jut, hogy a magyar információszabadság-szabályozás felülvizsgálata mindenképpen indokolt.
Bővebben...
A 2021. évi XXXVII. törvény hatálybalépésével a szerzői jogi törvény komoly, novelláris szintű módosításon esett át, amely egyebek – például a kereskedelmi forgalomban nem kapható művek és a határon átnyúló digitális oktatás szabályozása, a sajtópluralizmus védelme érdekében egy új szomszédos jog – mellett a nyilvánossághoz közvetítés jogának új, a digitális platformokhoz kapcsolódó aspektusa szabályozásához kötődően kiegészült a paródiacélú felhasználásokat a jogosult engedélyezési jogköréből és díjigényéből kiemelő szabad felhasználási esettel. Jelen tanulmány célja, hogy azonosítsa az uniós, külföldi és hazai dokumentált gyakorlat alapján a paródia egy speciális fajtája, a politikai paródia vonatkozásában felmerülő szerzői jogi kérdéseket, valamint az új szabad felhasználási eset tükrében választ keressen azokra.
Bővebben...
