Költő, irodalmár (1608–1674). A Csillagkamara 1641-es megszűnése után az 1643-as engedélyeztetési törvény újra bevezette a nyomdatermékek előzetes cenzúráját, a kiadványok szerzőjének, nyomdájának és kiadójának regisztrációját, az államellenes nyomtatványok felkutatásának, elkobzásának és megsemmisítésének jogát, valamint a szerző, a nyomdász és a kiadó börtönnel büntethetőségét (a restauráció után az 1662-es sajtótörvény még szigorúbb volt). Milton nem érvelt a szólás és a sajtó teljes szabadsága mellett, csak az előzetes cenzúrát ellenezte mint a gondolkodás állami ellenőrzésének eszközét, rámutatva annak belső ellentmondásaira, kiemelve az egyén önállóságát az olvasottakhoz való viszonyulásában, valamint az írás, illetve a könyvek sajátos jellemzőit. Az Areopagitica helyezte először történelmi távlatokba a véleménynyilvánítás szabadságát, még ha részben a politikusok hiúságát legyezgetve is, és noha a polgárháborúban ekkor még a királypártiak és I. Károly ügye egyáltalán nem volt veszve, a sajtójogalkotás katolikus befolyásának alakulására is kitért. Védőbeszéde ennek ellenére a törvényhozásra semmiféle hatást nem gyakorolt, kortársai sem válaszoltak rá nyomtatásban – később vált csak a sajtószabadság alapművévé. Oliver Cromwell vezetése idején éppen az Areopagitica megírása miatt Milton töltötte be a cenzor posztját.
E szó: „szabadság” azt jelenti itt: ki ad üdvös tanácsot városának bölcseszűn? Ki erre vágyik, tündököl; s ki nem kiván, nem szól; egyenlőbb rendet város adhat-e? Euripidész: Oltalomkeresők (Kárpáty Csilla fordítása) Akik az ország rendjeihez és vezetőihez intézik szavaikat, Tisztelt Parlament,1 vagy ha magánemberekként ilyen alkalom híján írásba foglalják, ami meglátásuk szerint előmozdíthatja a közjót: […]
Bővebben...