2020/1
Tanulmányok
A külföldi és hazai szakirodalom jellemzően legfeljebb érintőlegesen tárgyalja a paródia célú felhasználások és a szerzői személyhez fűződő jogok kapcsolatát, ütközési pontjait csak ritkán azonosítja. Jelen tanulmány célja így a paródia vonatkozásában ezen, gyakran elsikkadni látszó kérdés feltárása. Ennek körében elsőként bemutatásra kerül a személyhez fűződő jogok nemzetközi szabályozási környezete, majd az Európai Unió kapcsolódó jogforrásainak és az Európai Unió Bírósága gyakorlatának elemzését követően két, a személyhez fűződő jogok
tekintetében – bár egymástól eltérő előjellel – kiemelkedő jelentőségű állam, Franciaország és az Egyesült Államok szabályozása is megvizsgálásra kerül. A hazai szabályozás és gyakorlat feltárását követően a tanulmány javaslatot tesz a paródia és a szerzői személyhez fűződő jogok közötti ütközések feloldására.
Bővebben...
A magyar film- és moziipar az 1980-as évekre már régen integrálódott a nemzetközi filmszakmába. A magyar filmek az 1960-as évek óta jelentős nemzetközi elismerést vívtak ki, míg a nyugati filmek jelenlétét a desztalinizációval járó általános nyitáson túl a magyar mozik filmellátásának biztosítása is indokolta. A nyugati kínálatban a társadalomkritikus alkotások mellett a kikapcsolódást szolgáló filmek is jelen voltak. Az 1980-as évek kultúrpolitikájában a szórakozási igények kielégítése nagyobb hangsúlyt kapott, és efelé nyomták a moziipart a növekvő gazdaságossági elvárások, a videómagnók terjedésével megjelenő illegális kazetta-kereskedelem, valamint a moziközönség átrétegződése is. A filmátvételnek az 1987/88-ig defenzívában is csak lassan feladott arányait a műsorpolitika markánsan átrajzolta: az 1980-as években a fővárosi mozik vetítésein már döntő többségbe kerültek a nyugati – elsősorban amerikai, francia és olasz – filmek.
Bővebben...
A jelen tanulmány az egyetemek és a jogi karok területén gyakorolható szólásszabadsággal összefüggő kérdésekkel foglalkozik. E tanulmány először Alexander Tsesis Campus Speech and Harassment című munkáját és a benne kifejtett álláspontját értékeli azzal kapcsolatban, hogy a véleménynyilvánítás védett és nem védett kategóriáinak hagyományos megközelítése hogyan hat az egyetemi szabályzatok szólásszabadságra vonatkozó szabályaira. Ezt követően a tanulmány megvizsgálja a szólásszabadság korlátozásának néhány jogszerű, az egyetemi kampusz tekintetében különösen releváns formáját. A szakirodalom vizsgálatát követően a szerző rátér a jogi karok sajátos kultúrájának bemutatására, és kifejti, hogy az eltér a jelenlegi politikai kultúrától és az egyetemi kultúrától általában.
Bővebben...
Az egyetemi szólásszabadság problémái nem új keletűek – legalább azóta léteznek, mint maguk a főiskolák és egyetemek. Valójában a Kaliforniai Egyetem berkeley-i kampusza kulcsszerepet töltött be az egyetemi szólásszabadság elveinek kialakításában. Az 1960-as évek közepének szólásszabadság-mozgalma tette lehetővé a diákok számára, hogy az egyetemi kampuszokat ne csak az ott zajló eseményekkel, hanem a politikai kérdésekkel kapcsolatos véleménynyilvánításra is igénybe vehessék. És mégis, bizonyos tekintetben minden másnak tűnik, mint a ’60-as években, a szólásszabadságért indult mozgalom idején. Az egyetemen kívüli szónokok, mint például Yiannopoulos, Ann Coulter, Shapiro, gyakran szeretnék a kampuszt szónoki emelvényként felhasználni, a felszólalást pedig gyakran akarják megzavarni külső csoportok, mint például az Antifa. Vannak azonban más különbségek is. A diákok szólásszabadsághoz való hozzáállása most másnak tűnik, mint a ’60-as években.
Bővebben...
Fórum
A szerzői jogi jogérvényesítés kilátástalannak tűnő küzdelmek elé nézett az elmúlt évtizedben. Nem tűnik túlzásnak azt állítani, hogy a jogérvényesítési eszközök (legalábbis egy jó része) felett eljárt az idő. Azok modernizálása, illetve új eszközök bevetése ugyanakkor cseppet sem könnyű vállalkozás. A weboldalak blokkolása viszonylag új eszköznek számít, de az lehet az érzésünk, hogy ez az eszköz is részben az érvényesíteni kívánt jog hatékonysági problémáit igyekszik orvosolni, „palástolni”. A jelen tanulmány azt vizsgálja, hogy ez valóban így van-e, és hogy elfogadható, hatékony megoldásnak tekinthető-e a weboldalak blokkolása. Mindez különösen az elmúlt évek jogfejlődése, és a CDSM irányelv megszületése fényében különösen izgalmas kérdés. Az már egyértelművé vált, hogy általános megoldásként nem nyúlhatunk hozzá. Jelenleg úgy tűnik, a weboldalak blokkolásának szabályozása differenciálódik, ami által
egy modern és hatékony jogérvényesítési eszközzé kíván előlépni – a kérdés már csak az, hogy az ehhez szükséges feltételrendszert ki tudjuk-e alakítani a közeljövőben.
Bővebben...
Hamis hír (főnév): hamis eseményekről szóló tudósítás, amelyet weboldalon írnak és olvasnak. Az Oxford Dictinary meghatározása kellően szűkszavú és lényegre törő, ez a rövidke szóösszetétel azonban számtalan alkotmányos és médiajogi problémát foglal magában. A hamis hírek kérdése szorosan összefügg a politikával, a médiával, a közösségi oldalakkal, de napjainkra már magának az alkotmányos demokráciának is meghatározó kérdése lett. A hamis hír, a valótlan tényállítás önmagában nem esik a szólásszabadág alkotmányos elvei által védett szólás keretein kívül, azonban a demokratikus folyamatokra gyakorolt negatív hatása vitathatatlan. Bár túlzás lenne azt állítani, hogy egy-egy online dezinformációs kampány képes lenne eldönteni választásokat, az már most világosan látszik, hogy amennyiben nem születik megfelelő megoldás a probléma kezelésére, a tényszerű információkon alapuló, demokratikus közvélemény kialakulását elősegítő közéleti viták szinte ellehetetlenülnek. Jelen tanulmány a hamis hírek demokratikus nyilvánosságra gyakorolt hatásait vizsgálja, főként a szólásszabadság és a közösségi oldalak tükrében. Bemutatásra kerül a hamis hírek kialakulása és a közösségi média felerősítő hatása, a valótlan tényállítások alkotmányos védelme a közéleti vitákban, valamint a hamis hírek visszaszorítására tett kísérletek.
Bővebben...
A tanulmány, kifejezetten a kereskedelmi kommunikáció közzétételi sajátosságaira fókuszálva, az online platformokat veti össze az offline világgal, majd az online kommunikációs tér előnyeit kihangsúlyozva, fel kívánja hívni a figyelmet az esetleges kommunikációs anomáliákra. Az online térben az egyes platformok sajátosságait kihasználva, a vállalkozások népszerűsítő tevékenysége több esetben is tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatnak minősül. Erre vonatkozóan a szerző a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló jogszabályi környezetet vizsgálja. Célkitűzése keretében a tanulmány többek között a tisztességtelen ár/termék összehasonlító oldalakkal, az online bújtatott reklámmal, az influencer-marketinggel, valamint a hamisan generált népszerűségi mutatókkal foglalkozik.
Bővebben...
Könyvismertetések
Bővebben...
Bővebben...
Bővebben...