Kiadványok

Szólás- és vallásszabadság az Amerikai Egyesült Államokban

Az Egyesült Államok Alkotmányának Első Kiegészítése a szólás- és sajtószabadság egyik legnagyobb hatású jogi dokumentuma. Nem pusztán az Egyesült Államok politikai berendezkedésének egyik oszlopa, hanem a világ számos más jogrendszerére is hatást gyakorolt, sőt univerzális szólásszabadság-standardok kialakulásának is alapjává vált.
Az Első Alkotmánykiegészítésnek gyakorlati jelentősége és szerepe van Amerikán kívül is. Nem kell messzire menni ennek bizonyítására. A magyar Alkotmánybíróság megalakulásának kezdeti évei óta rendszeresen hivatkozik az Egyesült Államok Supreme Courtjának ítélkezési gyakorlatára. Persze nem Magyarország az egyetlen ország, amelynek jogrendszerére az amerikai Legfelső Bíróság egyes ítéletei hatást gyakorolnak, mindenesetre a magyar alapjogi viták eldöntéséhez egyes esetekben igencsak szükséges az Első Alkotmánykiegészítés köré épült joggyakorlat beható ismerete.
Ez idáig nem volt elérhető magyar nyelven olyan részletes áttekintés, amely az Első Alkotmánykiegészítés teljes gyakorlatát átfogó jelleggel, enciklopédikus igénnyel mutatta volna be. Russell L. Weaver, a University of Louisville, Louis D. Brandeis School of Law professzora a szólás- és vallásszabadság, valamint a közigazgatási és alkotmányjog jeles kutatója, akinek magyarra átültetett tankönyve eleddig hat kiadást élt meg, és joghallgatók sokaságát szolgálta.
A fentiekben érzékeltetni próbáltam azt, hogy miért fontos itt, nekünk, Magyarországon az amerikai jogi megközelítés ismerete. Az immáron Magyarországon is könnyűszerrel hozzáférhető kötet segítségül fog szolgálni ehhez az egyetemi hallgatók, kutatók, jogalkalmazók és közéleti döntéshozók számára is. Szeretettel ajánlom valamennyi érdeklődő figyelmébe!

Egy modern szerzői jog

A szerző tollából a szerzői jogba mélyebb betekintést kínáló számos szakirodalmi mű mellett korábban is született a szerzői joggal még csak ismerkedők számára is sorvezetőül szolgáló írás. Ezúttal az egyetemi és más szerzői jogi szakképzésben tankönyvként is használható, komplex írással készült el, melynek utánozhatatlan előnye, hogy magába sűríti a szerző kiemelkedő elméleti és gyakorlati tudását.
A hatályos szerzői jog valamennyi részterületét logikus sorrendben tárgyalja, nem kerülve meg a szerzői jog „elszaporodott” modern problémáit – sőt kifejezetten törekedett azok mélyebb, ám mégis érthető elemzésére.
Dr. Pogácsás Anett (PPKE JÁK, egyetemi adjunktus)

A szerzői jog rendszertani, történeti és dogmatikai elhelyezése a jelen műben olyan hangsúlyt kap, amelynek elsajátítása nélkülözhetetlen az egyes szerzői jogi részkérdések megfelelő megértéséhez. Dicsérendő, hogy a szerző gondot fordított a szerzői jog alapjogi beágyazottságának ismertetésére, és az is, hogy ellenállt a gazdasági megközelítés kísértésének. Ez a megállapítás nem azt jelenti, mintha e megközelítésnek ne lenne meg a maga elméleti, megalapozó jelentősége, de nem ez a szerzői jog döntő szabályozási beszámítási pontja.
A munka nagy érdeme és jellemzője a mértéktartó arányosság. A szerző úgy tudja tömören tálalni a legbonyolultabb, adott esetben húsznál több előzetes döntésben is elemzett jogkérdéseket (pl. nyilvánossághoz közvetítés, jogsértés), hogy a választ kellő mélységben adja meg, és az azt alátámasztó, de nem elsősorban lényeges érveket/döntéseket az apró betűs részbe száműzi.
Dr. Faludi Gábor (ELTE ÁJK, egyetemi docens)

Lábady Tamás emlékkönyv

Az emlékkötet szerzői Lábady Tamás pályatársai, egykori tanítványai és kollégái, tisztelői az ország valamennyi jogi karáról, akik mindegyike őriz egy vagy több emléket: előadást, személyes élményt, a közös munka vagy csak egy melegszívű beszélgetés emlékét Lábady Tamással.
A tisztelgő tanulmányok témájára nézve szerkesztőkként éppen ezért nem is adtunk semmiféle tartalmi megkötést, mert bíztunk a „közös élmény” meghatározó és rendező hatásában. Nem alaptalanul! A tanulmányok mindegyikének középpontjában ugyanis az ember, mégpedig a magáért és a környezetéért felelősséget viselő ember jelenik meg.
Tág, rugalmas és befogadó kategorizálás mentén olvashatunk tanulmányokat a polgári jog alapelveiről, amelyek áttekintik a magánjogi jogviszonyok egészét, sőt felmutatják annak dogmatikáját; a természetes és jogi személy születése, élete és elmúlása során felmerülő kérdésekről, amelyek a normatív, leíró szabályozáson túllépve, a személyek önnön létazonosságára, természetére keresik a válaszokat; a kötelmi viszonyokról és azon belül is a személyi és a vagyoni sérelmekért viselt jogi felelősség összetett és a gyakorlat kihívásai által újra és újra megújuló rendszeréről; avagy a magánjog, sőt az egész jogrendszer olyan alapvető jogintézményeiről, mint a generálklauzulák, a jogképesség és a tulajdon.
Mintha csak Lábady Tamás, a bíró, a jogtudós, a családapa, a hívő különböző, de mégis és magától való természetességében emberi arcai villannának fel a maguk sokszínűségében és gazdagságában – a polgári jogi tanulmányok prizmáján át.

Az új média és a szólásszabadság – A nyilvánosság alkotmányos alapjainak újragondolása

Jelen kötet a demokratikus nyilvánosság szabályozásának kérdéseiről szól az internetes kapuőrök tevékenységének tükrében. A 21. században a nyilvános viták egyre inkább az interneten keresztül zajlanak, a legnagyobb platformok és vállalatok annyi felhasználóval és olyan gazdasági erővel, továbbá a nyilvánosság alakítására alkalmas akkora hatalommal rendelkeznek, hogy az példa nélküli a média korábbi történetében. Ha úgy tetszik, a Google-lal és a Facebookkal született meg a 21. század nyilvánossága. A címben szereplő ‘új média’ tehát ezen szolgáltatásokra utal.

Az online kommunikáció sajátos és nyugtalanító jelensége a kapuőrök megnövekedett befolyása a nyilvánosság működésére. Miközben a nyilvánosan használt internet kezdetekor az új kommunikációs eszköz azt ígérte, hogy a korábban is létezett kapuőrök (nyomda, újságárus, posta, kábelszolgáltató stb.) kevésbé fontosak és befolyásosak lesznek, ehelyett nemcsak újakat kreált, hanem jelentősen erősítette is a befolyásukat a nyilvánosságra, párhuzamosan a nyilvánosság minden korábbihoz képest robbanásszerű bővülésével. Az internetszolgáltatók, a keresőmotorok és a videómegosztó és social media platformok képesek a nyilvános szféra alapvető befolyásolására, arra, hogy bizonyos tartalmakat elérhetetlenné, vagy csak nagy nehézségek árán elérhetővé tegyenek, más tartalmakat pedig tömegekhez juttassanak el.

Miközben az államok igyekeznek rászorítani e szolgáltatókat arra, hogy bizonyos véleményeket (pl. gyűlöletbeszéd, gyermekekre veszélyes vagy személyiségi jogokat sértő felhasználói tartalmak) tüntessenek el szolgáltatásaikból, ezek jogsértő jellegének megítélését rábízzák magukra a szolgáltatókra, így lényegében ‘kiszervezik’ az állam (bíróságok) jogalkalmazási monopóliumát magánkezekbe. Eközben az érintett szolgáltatók a saját maguk alkotta szabályzataiknak megfelelően szintén szelektálnak a tartalmak között, döntve arról, hogy mit törölnek, kit némítanak el, és milyen tartalmat mutatnak be hangsúlyosan felhasználóik számára. Miközben az internet alig húsz éve a véleményekhez való korlátlan hozzáférést ígérte, a véleménymonopóliumok kialakulásának ma nagyobb a veszélye, mint korábban bármikor, a nemzetállamok pedig tehetetlenül nézik végig, amint jogrendszerük erodálódik, a nyilvánosság védelmét célzó alkotmányos szabályaik kiüresednek, részben pedig önként átadják a jogalkalmazási feladataik egy fontos részét a nagy technológiai óriásoknak. Amíg korábban az állam és polgárai viszonyában kellett biztosítani az egyéni szabadság védelmét, korlátokat állítva az előbbi elé, úgy az online térben az alapvetőnek számító hármas viszonyrendszerben (állam, polgárai és szolgáltatók) kell az emberi jogok évszázadok alatt kiforrott elveinek, szabályainak alkalmazását továbbörökíteni, a szólásszabadság alkotmányos felfogását alapvetően újragondolni.

Az államok nem adhatják fel az online kapuőrök tevékenységét befolyásoló szerepüket, mert a technológia gyorsan változhat ugyan, a szabályozás fő elvei és célkitűzései – a cenzúra tilalma, az észszerű korlátok meghatározása a beszéd okozta károk elkerülése érdekében, valamint a sokszínű véleménynyilvánítás lehetőségeinek biztosítása – e változások által érintetlenek, így érvényesek maradnak. A kapuőrök nyilvánosságra gyakorolt hatása, a magánszabályozás erősödése, a közérdek érvényre juttatásának kényszere új, kreatív, innovatív szabályozási módszereket, intézményeket fog igényelni, a szabályalkotás új útjainak megtalálását, az állam és a magánszféra korábban e területen nem ismert együttműködését. A szólásszabadság jogának története pedig ezzel párhuzamosan új szakaszába lép, amely éppolyan izgalmas és előre megjósolhatatlan körvonalú lesz, mint bármely korábbi volt.

Online – Az internetes kommunikáció és média története, elmélete és jelenségei

E kötet az internetes kommunikáció és média történetének, elméletének és jelenségeinek elbeszélésére vállalkozik. A témát összefüggő narratívaként kezeli, miközben a vezérfonál szerepét az új kommunikációs és médiaformák kronológiai felbukkanása tölti be. A munkának nem célja egyetlen elméleti irányzat elkötelezett követése sem, sokkal inkább az internetes média és kommunikáció jelenségkörének tág spektrumú feltérképezése.
A jelentős elméleti megalapozottságú, tetemes hivatkozás- és jegyzetanyaggal ellátott kötetben a szerző a kutatói és egyetemi oktatói tapasztalatát felhasználva mindazon jelenségeket tárgyalja, melyek gyökeres változást hoztak az elmúlt évtizedekben. Ilyen például a hypertextualitás, a multimedialitás, az interaktivitás, a virtuális és az augmentált valóság vagy éppen a képi fordulat részét képező emotikonok és a kaotikusan terjedő mémek. A közérthető technikai leírások mellett bemutatja az internetes kommunikáció és média kultúrára, társadalomra és gazdaságra kifejtett hatását. Kitér többek között a képernyőről való olvasás, az élményszerűség, az interaktivitás, a creative commons, a szabadság vagy éppen a megfigyelés, a 15 klikk hírnév, a dotcom bubble, az álhírek, a Big Data, a chatbotok, a crowdsourcing, illetve a sharing economy problémakörére is.
A munka nem titkolt célja, hogy a korábbi részletes, ám gyakran fragmentált szakirodalom ismereteit összegezve a(z internetes) kommunikáció és média egyetemi oktatását segítse. A cél elérésének érdekében a szerző áthidalja azt a konstruált szakadékot, mely a történeti adatokra és technikai részletekre koncentráló, szigorúan informatikai munkák vagy éppen a tisztán filozófiai megközelítés között húzódik.
Olyan komplex munkát tart tehát a kezében az Olvasó, mely körbejárja a vizsgált téma multidiszciplináris: kommunikációs, médiatudományi, társadalmi, kulturális, technológiai, illetve kisebb mértékben filozófiai aspektusait is.

Tíz tanulmány a szólásszabadságról

A magyar történelemben példa nélküli, hogy a szólás- és a sajtószabadság mint elismert és védett alapvető emberi jogok csaknem harminc éve megszakítatlanul integráns elemét képezik a jogrendszernek. Jelen kötet az e jogokkal kapcsolatban felmerülő egyes fontos kérdésekről szól, korántsem kimerítő jelleggel, de a tárgyalt témák tekintetében jelezve a jogrendszer által bejárt utat, felvillantva a jogi gondolkodás és gyakorlat gazdagságát. Mert hiába érheti – mindenkor – kritika a szólásszabadság állapotát, ha hátrább lépünk mindennapi küzdelmeinktől, és az elmúlt évtizedek folyamatait egészében vizsgáljuk, akkor aligha lehetünk elégedetlenek a kimondhatóság e folyamatok által kijelölt határait szemügyre véve, feltéve hogy az öntudatos, bátor, véleményét másokkal megosztó és mások véleményére kíváncsi, de az emberi méltóságot tiszteletben tartó polgárt képzeljük el magunk elé ideálként.
A klasszikus kép, a tájékozott, egymással vitatkozó, ‘okoskodó’ közösség képe halványul ugyan, de a szólás- és a sajtószabadság továbbra is a demokratikus társadalom egyik alapköve marad, mint ahogy az állam féken tartásának szüksége sem enyészik el a magáncenzúra árnyékában. E kötetben olvasható tíz tanulmány mindegyike olyan, amely az egyéni szabadság lehetséges terjedelmének kérdéseit feszegeti mások szabadságának figyelembevétele mellett, az örök egyensúlyozás kényszerét elfogadva. Szerepelnek benne írások, amelyek a szólásszabadság örökzöld kérdéseinek egyes aspektusait és magyar sajátosságait járják körül, a kötet második felében pedig szó esik a sajtószabadság egyes vonatkozásairól is, felvillantva az újabb, küszöbön álló jogi paradigmaváltás, azaz a magáncenzúra és a magánszabályozás megfelelő kezelésének szükségességét.
A tanulmányok ugyan egy-egy pillanatfelvételt rögzítenek – amely rögzített kép már megírásukhoz képest is szükségszerűen változott –, de mögöttes kérdései nem avulnak el. A pillanatfelvételek mögött pedig mindenkor ott vannak az elmúlt évtizedek küzdelmei, vitái, jó és kevésbé szerencsés közpolitikai, alkotmánybírósági vagy bírósági döntései, így szándékaim szerint összességében hiteles képet festenek egy, Magyarország számára túlzás nélkül történelmi időszak igen fontos eleméről, a szólás- és a sajtószabadság formálódásáról.

A politika és a publicisztika vonzásában – Gratz Gusztáv pályafutása

Gratz Gusztáv (1875–1946) a XX. század első fele magyar történelmének jelentős német származású személyisége, aki a politikában és a gazdasági életben egyaránt fontos szerepet játszott, valamint publicistaként és történetíróként is maradandót hagyott hátra. Összesen csaknem harmadszázadon át volt országgyűlési képviselő. Az Osztrák–Magyar Monarchia külügyminisztériumának osztályfőnökeként 1917–1918-ban részt vett a breszt-litovszki és a bukaresti béketárgyalásokon. 1917-ben pénzügyminiszter, 1921-ben külügyminiszter volt. Tagja volt a bécsi magyar Antibolsevista Comiténak, majd Magyarország első bécsi követe lett. 1921-ben IV. Károly király bizalmasaként a restaurációs kísérletek egyik kulcsszereplője volt. A két világháború között politikusként, gazdasági szakemberként és publicistaként egyaránt a Monarchia utódállamainak együttműködéséért szállt síkra. 1912-től 1917-ig a Gyáriparosok Országos Szövetségének ügyvezető igazgatói posztját töltötte be. A két világháború között több tucat iparvállalat igazgatótanácsában volt tag. Újságírói pályáját a kolozsvári Erdélyi Naplónál kezdte, majd többek között a Pester Lloyd és a bécsi Neue Freie Presse munkatársa, a Pesti Napló utolsó főszerkesztője. A Huszadik Század és a Társadalomtudományi Társaság egyik alapítója, a folyóirat első szerkesztője. Publikációinak száma mintegy félezerre rúg. A Magyarországi Németek Népművelődési Egyesületének elnökeként másfél évtizeden át a hazai német kisebbség és a magyarság harmonikus együttműködéséért munkálkodott. Magyarország német megszállása után liberális, náciellenes, „zsidóbarát” nézeteiért a mauthauseni koncentrációs táborba deportálták.
Gratz Gusztávról ez idáig nem született monografikus feldolgozás. A kötet ezt a hiányt kívánja pótolni.

Megtartott szó – Válogatott jogi tanulmányok

A harangöntő munkája befejeződik akkor, amikor a harang magasba lendül és megkondul. A lényeg az, hogy hangja tiszta legyen és messzire szóljon. Ha világosan, érthetően ad jelet értékekről, igazságról, a harangöntő lantot, hitet valóban szegre akaszthat, és távozhat. Karnagyként is, zenésztársaival együtt. Jönnek helyettük mások, akiknek biztosan sikerülni fog majd végigjátszani a IX. szimfóniát. (…) Mi legfeljebb csak azt sajnáljuk, hogy nem tudunk veletek lenni és segíteni benneteket (…) átjutni az Inferno küzdelmein. De azt gondolom, a szintézis megteremtéséhez előkészítettük az utat, és talán az sem egészen közömbös a számotokra, hogy lélekben továbbra is veletek leszünk. (…) Egy kicsit olyan ez, mint Vörösmarty Mihály Vén cigánya. A sorok között benne van az alkotás korszakától elköszönő minden fájdalma, de a köszönetnyilvánítás is, és a remény és biztatás, hogy igenis sikerülni fog.

A gyűlöletbeszéd korlátozása Magyarországon

A gyűlöletbeszéd korlátozásának mindig aktuális kérdése a szólásszabadság terjedelme körüli viták egyik alapvető eleme. A gyűlöletbeszéddel kapcsolatos jogi szabályozás és jogalkalmazás ismeretében – nem utolsósorban – a demokratikus nyilvánosság működéséről is tisztább képet alkothatunk.

Kötetünk igyekszik a vizsgált téma valamennyi fontos és jogi szempontból értékelhető aspektusát körüljárni. Két átfogó tanulmány szintetizálja a gyűlöletbeszéd korlátozásával kapcsolatban hazánkban több mint két évtizede folyó alkotmányos vitákat, jogalkotási kezdeményezéseket és eredményeket. Könyvünkben az Olvasó megtalálja a releváns magyar büntetőjogi és médiaszabályozási joggyakorlat, valamint az Emberi Jogok Európai Bírósága kapcsolódó esetjogának összefoglalását. A jogalkalmazói tevékenység bemutatásán túl a kötet a médiahatóság e tárgyban indított kutatásainak eredményeit, következtetéseit is tartalmazza.

A gyűlöletbeszéd körüli polémia korántsem tekinthető lezártnak, és az alkotmányos, valamint az arra épülő jogalkalmazói gyakorlat is fejlődni, változni fog az elkövetkezendő években. E kiadvány azonban mégis több egy ʻpillanatfelvételnél’, hiszen magában foglalja a rendszerváltás óta e területen történtek közel teljes gyűjteményét, hasznos segédeszközt nyújtva a témával foglalkozó gyakorlati szakembereknek és kutatóknak, az érdeklődő joghallgatóknak.

A szólásszabadság amerikai hagyományának magyarázata

Nincs még egy diskurzus, amely oly régóta, oly sok résztvevővel és az érintett kérdések oly sokszínűségében vitatkozna a véleménynyilvánítás témájáról, mint a tengerentúli szakértők eszmecseréje. Ennek oka a szólás- és sajtószabadságnak az Egyesült Államok alkotmányos hagyományában betöltött központi szerepe, ma pedig már az ennek nyomán hihetetlen méretűvé duzzadó joggyakorlat is kimeríthetetlen tárházát nyújtja az elemzésre váró részleteknek. Robert C. Post a szólásszabadság irodalmának nagy hatású alakja, aki nem elégedett meg az egyes jelenségek vizsgálatával, hanem a jogterület átfogó elméleti kérdésfeltevései felé fordult, és rendkívül eredeti, koherens rendszerré összeálló válaszokat dolgozott ki. Post professzor a jogi gondolkodás olyan meghatározó elemeit bontja ki írásaiban, amelyek az európai elemzők számára is megkerülhetetlenek. Munkássága megmutatja számunkra, hogy a szólásszabadság koherens doktrínájának kulcsát sosem fogjuk önmagában rejtve megtalálni. A gyakorlat jogi formulázása közben azonosítanunk kell alkotmányos értékeinket, amelyek kibontakoztatása közös törekvéseink értelme, valamint értenünk és elemeznünk kell a körülöttünk lévő társadalmi valóságot, amelynek keretei között jogi szabályozásunk alakító erővel kíván életre kelni.
A jelen kötet áttanulmányozása többszörös gazdagodást ígér az Olvasó számára: az Egyesült Államok szólásszabadságjogának vizsgálata közben korántsem csak a tengerentúli gyakorlat megértéséhez kerül közelebb, hanem saját magyar doktrínánk magyarázatához, elemzéséhez is megkerülhetetlen szempontokat kap. És aligha tévedek, ha a szerkesztőkön túl mindenekelőtt magának a szerzőnek is azt a szándékot tulajdonítom, hogy a kötet olvasója a lapok végére érve a társadalmi kommunikáció jogi megragadásának teljesebb, értőbb szemléletére jusson.

Török Bernát

A szólásszabadság káprázata

E kötetben azokat a brit, amerikai és francia írásokat gyűjtöttük egybe, amelyek a szólás- és sajtószabadság elvi kérdéseit feszegetik, és amelyek az elmúlt évszázadokban-évtizedekben méltán váltak klasszikussá, megkerülhetetlen hivatkozási ponttá, eszmetörténeti szempontból különös figyelmet érdemelnek.
E szövegek magyarul eddig részben vagy egészben hozzáférhetetlenek voltak, vagy mára szinte beszerezhetetlenek. Reméljük, hogy e hiánypótló válogatással hozzájárulunk a szólás- és sajtószabadság átfogóbb, egyszersmind mélyebb megértéséhez, és sikerül eddig elhanyagolt, de nem kevéssé fontos területekre, problémákra, összefüggésekre és szerzőkre is felhívni az olvasóközönség figyelmét.
Meggyőződésünk, hogy a szólás- és sajtószabadság kérdései kortalanok, és az e kötetbe gyűjtött klasszikus művek a mai korban felmerülő, e jogok tartalma, értelmezése körüli problémák eldöntéséhez is releváns válaszokat, de legalábbis támpontokat adhatnak.

A tudomány szabadsága és a jog

Az utóbbi néhány évben a tudósok egyre inkább azt tapasztalják, hogy tudományszabadságuk növekvő mértékű fenyegetésnek van kitéve. E fenyegetések több különböző forrásból fakadnak. A kutatóorvosok arra mutatnak rá, hogy a gyógyszergyártó cégek és más szponzorok a szellemi tulajdonhoz fűződő jogaik, illetve jó piaci hírnevük védelme érdekében korlátozzák a kutatási eredmények közlésének szabadságát. A társadalomtudósoknak időről időre nehézségeik támadnak azokkal a korlátozásokkal, melyeket az etikai bizottságok vagy az adatvédelmi jogszabályok rónak munkájukra, míg a kriminológusok és drogügyi tanácsadók az őket megbízó kormány korlátozásait találják problematikusnak. Általánosabban szólva, sok egyetemi oktató és kutató úgy látja, hogy az oktatás és kutatás szabadságához fűződő jogaikat egyre szűkebb korlátok közé szorítja egyfelől a kormány, amely kézzelfogható társadalmi és gazdasági hasznot vár munkájuktól, másfelől a »menedzseri« szemléletű egyetem, amely gyakran sokkal inkább üzleti vállalkozásként, semmint független tudósok közösségeként tekint önmagára.

Comparative Perspectives on the Fundamental Freedom of Expression

In 2012 the Hungarian Academy of Sciences established the Media Studies Research Group for the management of various social scientific research activities related to the media. Activities related to media law are of paramount importance among these, not least because of the rapid and major changes taking place in the field of media regulations, the many open questions that arise both on the national and the European level and the disputes related to the media regulations. The Academy hopes that this initiative will enable the research team to conduct studies that are significant on a European scale, as well as to participate in international exchanges related to the subject.

The Academy invited distinguished scholars from many countries working in the field of media and free speech law to take part in the research programme and to send manuscripts for a planned publication of a collection of essays. The participation of diverse authors from various countries and backgrounds has greatly contributed to the value of the research.

This book is composed of six larger structural units dealing with (1) the fundamental theoretical questions of freedom of the press, (2) the regulation of new media, (3) the legal status of journalists, (4) the means available to the European Union to safeguard and regulate freedom of the press, as well as the eternal, fundamental questions of freedom of speech, (5) the law on defamation and the protection of privacy, and lastly, (6) the limitation of hate speech, including the problems related to blasphemy and “denial laws”.

Since the authors come from numerous different countries, their viewpoints are also quite diverse and multifaceted. The texts address the most topical and important issues of media regulation and freedom of speech. Freedom of the press and media regulation in democratic countries, by their nature, cannot be static, but are constantly changing. Still, a book such as this one must be closed and delivered to the readers at some point. Nevertheless, conclusions drawn in these studies will defy time and remain valid for a long time. These writings not only keep for posterity a specific part of the current scholarly standpoints and record a snapshot of the cross-section of current press freedom-related issues, but also they can even actively form scholarly and public thinking about these questions. They will prove to be a great source for international readers, such as researchers, university students and media policy decision-makers, who areinterested in the legal aspects of freedom of the press.

Hatalom felelősség nélkül

James Curran és Jean Seaton könyve a kommunikáció- és médiatudomány egyik alapolvasmánya, amely a brit sajtó, a műsorszolgáltatás és az internet történetét veszi górcső alá; a korlátok – vagy legalábbis a felelősség(érzet) – nélküli hatalmat, így a tömegkommunikációs alrendszer professzionális intézményeit, a nyilvánosság struktúráját, a nyomtatott és az elektronikus sajtó egyes szereplőit.

A szerzőpáros egy új, eddig kevéssé alkalmazott optikán keresztül vizsgálja a sajtórendszer jellemzőit, ugyanis megtöri a korábbi gyakorlatot, amelynek keretében a szakirodalom a sajtószabadság értelmezésekor szinte kizárólag a sajtó állami irányítására, felügyeletére, illetve annak hiányára fókuszált. A könyv legfőbb értéke, hogy a sajtót fenyegető kormányzati ellenőrzés mellett más társadalmi alrendszerek, a gazdasági érdekek, a tulajdonosi szempontok, továbbá a politikai szféra informális befolyásolási potenciálját is számításba veszi. Curran és Seaton a média jelenlegi helyzetének megértéséhez visszanyúl a kezdetekhez, mert hisz abban, hogy a múlt megértése nélkül nem lehet kellő érzékenységgel szemlélni a jelent.

Ahogy a média világa is teljesen átalakult a kötet első kiadása óta, az elmúlt több mint három évtizedben a szerzők is folyamatosan bővítették és átdolgozták művüket, amely most először jelenik meg magyarul.

Magyar és európai médiajog (új, átdolgozott kiadás, 2019)

A könyv, mely átmenet a hagyományos tankönyvek és a kézikönyvek között, a média világának jogi szabályozását mutatja be. Áttekinti a média jogi hátterét, ugyanakkor útmutatóként szolgál a mindennapos jogi problémák kezeléséhez.

A média és így a médiajog világa a rendszerváltás óta eltelt időszak Magyarországán jelentősen átpolitizált területté vált, ahol a szellemi frontvonalak megmerevedni látszanak. A kötet szerzői hisznek abban, hogy a társadalomtudományokat, a jogtudományt és természetesen a médiajogot is lehet, sőt muszáj az objektivitás igényével, a napi pragmatikus érdekeknél perspektivikusabb látásmóddal szemlélni, és az egymás felé nyitott felfogások igenis összhangba hozhatók.

A toleráns társadalom

Lee C. Bollinger két könyve, A toleráns társadalom és a Korlátlan, erőteljes és szélesre nyitott közel negyedszázados különbséggel látott napvilágot. Utóbbi alig néhány éve jelent meg, de időbeli különbségük alig érzékelhető – mindkét kötet rendkívül aktuális problémákat boncolgat. A szerző az amerikai szólásszabadság kutatója, a tengerentúli jogtudományi „establishment” elismert és gyakran hivatkozott alakja. Írásai hamisítatlanul amerikaiak, ám Bollinger felfogásának számos eleme igencsak európai, mint a sajtószabadság önálló jogként való elismerése vagy a hozzáférési jogok melletti kiállás. Ezeket az elveket pedig érdemes megvizsgálnunk akár az elmúlt bő két évtizedben a magyar jogrendszerben felállított jogi konstrukció szemszögéből is. Bollinger nagyívű vízióiból már jelenünkben is sokat tanulhatunk, még akkor is, ha azok nem a közeli jövőben válnak valósággá.

In Medias Res (2018/1)

Bár a sajtószabadságról való gondolkodás Magyarországon is több évszázada kezdődött, annak mai világunkban betöltött szerepéről, és szükséges határairól értelemszerűen csak 1989-et követően kezdődhetett meg az érdemi eszmecsere. A médiajog tudománya hasonlóképpen fiatal. A számos ellentmondással terhes alkotmányos fejlődés, a média világának rohamléptékű fejlődése, és a régi válaszok (amelyek itthon persze újnak számítottak) folyamatos újragondolási kényszere pedig nem segítette elő a sajtószabadság és a médiaszabályozás alapkérdéseinek megnyugtató, és hosszú távon is érvényes megválaszolását.

A hatályos magyar médiaszabályozás körüli vitákból egyértelműen kiderült, hogy – a korábbi látszat ellenére – jó kétszáz évvel a francia forradalom után sem látszik európai szintű konszenzus a fent említett alapkérdésekre adható válaszok körül. Egy tudományos folyóiratnak elfogulatlanul, a tudományosság kritériumainak megfelelően kell felületet biztosítania az értelmes diskurzus számára. A szerkesztők jelen folyóirat oldalain e célt kívánják elérni. Az In Medias Res olvasói segítségével olyan nyitott fórum kíván lenni, ahol az érdeklődő közönség megfontolandó, vagy vitákat gerjesztő gondolatokra lelhet.

Balás P. Elemér emlékkönyv

Balás P. Elemér hetven éve hunyt el, maradandó tudományos életművet hagyva maga mögött, amely kiterjed a jelen kötetben felvillantott sajtójogi, szerzői jogi, általános magánjogi területekre éppúgy, mint a büntetőjog és a jogfilozófia vidékére is. Művei a ma olvasójának is szólnak, egyben tanúi egy egészen mély és minden ízében modern, nyugatias jogi gondolkodás és kultúra valaha volt magyarországi meglétének. Jelen sorozatba illeszthetően kizárólag a sajtó- és szerzői jogi, illetve a személyiségi jogokhoz kötődő munkáiból válogattunk, figyelmébe ajánlva ezen írásokat a ma jogtudományának.
A nagy előd iránti tiszteletadásul Balás P. Elemér mellé helyeztettek e kötetben a hasonló jogterületek mai művelői is. Balás P. egyetemi ténykedése Kolozsvárhoz, Szegedhez és Budapesthez kötődött, így e három város egyetemein tevékenykedő szerzők tesznek kísérletet Balás P. Elemér a meglévőnél szélesebb körben való újrafelfedezésének előmozdítására, továbbá a rég született írásoknak a jelenkor összefüggései közé helyezésére.

A demokrácia és a szólásszabadság határai

A demokrácia és a szólásszabadság határai című, Frederick Schauer tanulmányait tartalmazó kötet egészen friss mű, noha régebbi szövegeket is tartalmaz. Eredeti, angol nyelvű változata ebben a formában nincsen; a Koltay András szerkesztő által a szerzővel együttműködve kiválasztott 26 szöveg elsősorban amerikai jogi folyóiratokban, illetve tanulmánykötetekben jelent meg, és mindegyikük a mai napig friss, élő, a mai kutatásokban használható, illetve az érdeklődők kíváncsiságát kielégítő tanulmány. A válogatás nem volt könnyű, tekintve Schauer professzor terjedelmes publikációs listáját; a megszületett kötet átfogó keresztmetszetet nyújt nem csupán a szerző szólásszabadság-jogi gondolkodásmódjáról, hanem általában az amerikai szólásszabadságjogról is. Schauer jogi gondolkodása ízig-vérig amerikai, de – számos kollégájával ellentétben – egyáltalán nem elutasító az európai jogi gondolkodással szemben sem, mi több, nem követel az amerikai szólásszabadságjognak magától értetődő primátust az európaival szemben. A rendkívül elmélyült gondolatmeneteken és egy-egy kérdés pontos felvázolásán túl ez teszi munkásságát Európában is igazán vonzóvá; segít megérteni az amerikai jogi gondolkodást, és nem zárkózik el az eltérő megközelítések felett átívelő hidak építésétől sem.

Olvassa el a könyv előszavát!

Se vele, se nélküle?

Válogatásunk a médiával foglalkozó, elismert hazai szerzők nézeteit mutatja be. Reményeink szerint kiderül belőle, hogy médiatudomány – nem létezik. A szó hagyományos, diszciplináris értelmében másról kell hogy beszéljen a kommunikációs rendszerek kutatója, a szociológus, a pszichológus, a nyelvész, a politológus és a politikai filozófia művelője. Ha igaz az, hogy minden szakterület illetékessége addig és csakis addig terjed, ameddig a saját előfeltevései szerint, a maga fogalmi keretei között konstruált tárgyról nyilatkozik, akkor nem szabad, hogy megtévesszen bennünket a téma azonossága: nincs közös valóságunk, se virtuális, se háromdimenziós. A diszciplináris határokon kiserkenő új és új interdiszciplínák zavarba ejtő sokasága azonban óhatatlanul kételyt ébreszt a tudományterületek elhatárolásának hagyományos eljárása iránt. A problémaközpontú megközelítés egyenesen megkívánja a különféle kompetenciákkal rendelkező szakemberek együttműködését.

Szerzőink véleménye között markáns különbségeket fedezhetünk fel. Arra törekedtünk, hogy válogatásunkban mind a négyféle, médiaelméletben uralkodó gondolkodásmód szóhoz jusson. A kötet szerkezete pedig szerzőink érdeklődésének megfelelően alakult: a fejezetek egy-egy időszerű, a közvéleményt is élénken foglalkoztató téma köré rendeződnek. A tanulmányok a közösségi hálózatoktól a közszolgálati médiáig a médiauniverzumban zajló változásoknak a kultúrára és a politikára, az egyén szocializációjára és társas kapcsolataira gyakorolt hatását vitatják.

Sajtószabadság és médiajog a 21. század elején

A kötet a szólás- és médiaszabadsággal kapcsolatos európai gondolkodás lényegi jellegzetességeit kutatva a médiaszabadság korlátait megállapító médiaszabályozás európai elméletével, modelljeivel és az új média megjelenése következtében folyamatosan alakuló gyakorlatával foglalkozik, a legtöbb kérdés kapcsán széles körűen kitérve a magyarországi szabályozás sajátosságaira is. A könyvben szereplő tanulmányok a médiatartalom-szabályozás kapcsán bővebben taglalják a közéleti szereplők hírnév- és becsületvédelmének kérdéseit,a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelményének megjelenési formáit, a kereskedelmi közleményekre vonatkozó feltételeket, valamint a blaszfémia témakörét.

Egy teljes fejezet a médiaszabályozó hatóságok jogállásával és hatáskörével, illetve a médiajogi szankcionálás elméleti hátterével foglalkozik. Sor kerüla kvótaszabályozás, valamint a hálózatsemlegesség és a médiakoncentráció hazai és uniós szabályozásának ismertetésére. A szerzők vizsgálják továbbá, hogyan jelennek meg a demokrácia és a pluralizmus értékei, az újságírói források védelme, illetve a demokratikus politikai diskurzus alkotmányos garanciái a magyarországi és az európai uniós szabályozásban, és kitekintésképpen ízelítőt kap az olvasó az Egyesült Államok Legfelső Bíróságának joggyakorlatában a szólás- és sajtószabadság megalapozásával és korlátozásával kapcsolatban feltűnő érvelési típusokról.

A szerkesztők szándékai szerint a kötet megkísérli feltárni azokat a közös alapelveket,amelyek valamennyi európai ország médiaszabályozásának hajtóerejét képezik,és megállapítani, hogy a létező és lehetséges gyakorlatok közül melyek szolgálják leginkább a médiaszabadság, illetve a megfelelő mértékű médiaszabályozás céljait.

Olvassa el a könyv előszavát!

Mi a baj a médiával?

Robert W. McChesney műve azt a kérdést feszegeti, hogy az egész világon csodált és modellértékűként számon tartott észak-amerikai médiarendszer tényleg olyan csodás-e belülről, mint amilyennek kívülről látszik. Alapkérdése, hogy egy kifejezetten profitorientált médiarendszer, mint amilyen az amerikai, mennyiben tud megfelelni a médiával szemben támasztott, az Egyesült Államok alapító atyái által megálmodott és oly sokszor és büszkén hangoztatott demokratikus elvárásoknak. Betöltheti-e egyáltalán a közhatalom ellenőrzésének funkcióját, szolgálhatja-e az állampolgárok közügyekben való tájékozódását, képvisel-e bármiféle közérdeket?

McChesney úgy gondolja, hogy az amerikai médiarendszer nem felel meg a 21. század elején a fenti kritériumoknak. Sőt, azt állítja, hogy a médiarendszer rossz állapotának, benne pedig a meghatározó erőt képviselő kereskedelmi médiának és az azt alakító – nagyvállalatok által dominált – szakpolitikának kulcsszerepe van abban, hogy az amerikai demokrácia „siralmas állapotban” van. Izgalmas és gondolatébresztő olvasmánynak ígérkezik, ahogy a szerző számba veszi és lerombolja a modellt övező mítoszokat.

Olvassa el a könyv utószavát!

Media Freedom and Regulation in the New Media World

In 2013 the Media Studies Research Group established by the Hungarian Academy of Sciences launched a research programme entitled The fundamentals of European thought on media law, with special respect to certain issues related to the freedom of speech. The programme’s aim is to define the fundamentals of European thought on media law, to identify the possible models for the resolution of the various questions that arise, to understand the common minimum of European regulations that is present in all countries and to establish whether best practices exist in these areas and, if so, what they are. The Academy invited distinguished scholars from many countries working in the field of media and free speech law to take part in the research programme and send manuscripts for a collection of essays published in this book as a first step to promote the research at an international level.

The essays of the book encompass a significant part of the current issues of the freedom of speech and media law. Apart from the fundamentals of media regulation the main subjects discussed are the regulation of the new media, the desirable limitations of the operation of the press, the regulation of public service media, the scope of the jurisdiction of the European Union in issues of media freedom, the law of libel, protection of privacy, hate speech and terrorism, commercial communications and political advertising.

The objective of the editor was to ensure that this collection of papers contributes to the debates conducted in Europe, America, and other continents on the most important issues related to media law and the freedom of speech. The essays’ significant theoretical foundations and in-depth analyses will ensure that they remain important sources for a long time.

Olvassa el a könyv bevezetőjét!

Magyar és európai médiajog (2015-ös, átdolgozott kiadás)

In Medias Res (2017/1)

A sajtószabadságról és médiatudományról szóló folyóirat internet-oldala a www.media-tudomany.hu, kattintson >>>

In Medias Res (2016/2)

Hungarian Media Law

The media regulation of a particular country cannot be evaluated exclusively on the basis of the text of the respective laws. Despite that, the new Hungarian media regulation was subject to numerous criticisms in Hungary and abroad; some of these accusations were quite unrealistic.

To make a well-founded judgement, it is necessary to have a precise knowledge of the history of the regulation, the constitutional norms of the state and the legal meaning of the notions included in a given law, as well as the legal practice applied by the courts and authorities. The authors of this study have made an attempt to adopt such a complex approach when examining the specific provisions.

(Egy ország médiaszabályozását nem lehet kizárólag a vonatkozó törvényszövegek alapján megítélni. Ennek ellenére itthon és külföldön egyaránt számos kritika érte az új médiatörvényt, s az elhangzott vádak némelyike meglehetősen légből kapott volt.

A megalapozott ítéletalkotás érdekében a szabályozás történetének, az alkotmányos normáknak és az adott törvény fogalmi hátterének alapos ismerete éppúgy szükséges, mint a kapcsolódó bírósági és hatósági joggyakorlaté. E kötet szerzői efféle, összetett nézőpontú megközelítést alkalmazva elemzik a konkrét jogszabályi rendelkezéseket.)

Want to do the check-out in English?
Buy the book about Media Law in Hungary at Amazon >>>
or
at iBook Store >>>

Freedom of Speech

This volume is a collection of loosely connected essays focusing on major theoretical issues related to freedom of speech and the freedom of the press. The studies in the book present the problems under consideration in the context of specific cases, court decisions, and statutes and attempt to express notions that are less conventional in European legal thinking, in order to achieve both novelty and durability. The collected pieces of work attempt to find some sort of link between the two paradigms of freedom of speech prevalent on the two sides of the Atlantic that are, more often than not, extremely hard to reconcile with each other; this endeavour may be directed either at some sort of synthesis between American and European legal literature or the identification of the – usually different – answers offered to the same problems under the two paradigms.

As the author happens to live in a country where, for historical reasons, the modern concept of freedom of speech has been put into practice for scarcely more than two decades, his Central Eastern European approach, which necessarily permeates the work, may even be able to cast new light on the sometimes petrified doctrines of freedom of speech for readers from ‘beyond the Iron Curtain’.

(Az e kötetben felvonultatott, egymáshoz lazán kapcsolódó esszék a szólás- és a sajtószabadság témaköreivel összefüggő elméleti kérdéseket boncolgatnak. A tanulmányok a vonatkozó jogesetek, bírósági határozatok és jogszabályok tükrében mutatják be e kérdéskörök problematikáját, és az európai jogi gondolkodásban kevésbé elterjedt elképzeléseket is megfogalmaznak, ily módon egyszerre hatnak az újdonság és a maradandóság erejével. Az összegyűjtött esszékben közös, hogy kísérletet tesznek az európai és a tengerentúli, az esetek többségében nagyon nehezen összeegyeztethető szólásszabadság-felfogások közötti kapcsolódási pontok feltárására, ami egyrészt az amerikai és az európai jogi szakirodalom szintézisének megteremtését célozza, másrészt a kétféle felfogás alapján ugyanazokra a problémákra adható – többnyire különböző – válaszlehetőségek azonosítására szolgál.

Mivel a szerző történetesen olyan ország polgára, ahol a modern értelemben vett szólásszabadság – történelmi okokból – csak mintegy húsz éve létezik a gyakorlatban, az ő kelet-közép-európai megközelítése még a Vasfüggöny szerencsésebb oldaláról származó olvasók helyenként megkövült szólásszabadság-értelmezését is új megvilágításba helyezheti.)

A személyiség és a média a polgári és a büntetőjogban

A kötet szerzői a hazai jogi felsőoktatásban is tevékenykedő jogászok, kutatók. A kötet célja, hogy a személyiség védelme és a média szövevényes kapcsolatrendszerében egyfajta Ariadné-fonálként megpróbáljon utat mutatni egy-egy kérdésben. A kiindulópont a jog számára megragadhatatlan érték, amelyet egyszerűen csupán egy szóval illetünk: személyiség.

Innen indulva számos izgalmas, elgondolkodtató, különböző nézőpontot felvillantó tanulmány szerepel a kötetben, s tekintettel arra is, hogy a szólás szabadságáról van szó, az Olvasó által akár vitatható álláspontok segítenek eloszlatni azt az illúziót, hogy a személyiségnek és a személyiségi jogoknak létezik egysíkú dimenziója.

A kötet a személyiségvédelem körében egységes koncepció alapján felöleli a téma polgári jogi és büntetőjogi vonatkozásait, bemutatva a régi és az új Polgári törvénykönyv, valamint Büntető törvénykönyv dogmatikai alapvetéseit, az ide vágó hazai bírói gyakorlatot. Mindennek során a tanulmányok nem nélkülözik a komparatív szemlélet érvényre juttatását, így az egyes európai államok megoldásait, valamint a releváns strasbourgi bírói gyakorlatot is igyekeztek bemutatni a szerzők.

A média mint üzlet

A médiapiac működéséről és annak a közérdekre gyakorolt hatásáról nemigen születnek magyarországi elemzések. A média gazdasági szempontjainak és a demokratikus nyilvánosság működésének egymáshoz való viszonya, esetleges ütközései ettől függetlenül is időről időre felbukkannak a közbeszédben, de mélyreható vizsgálatuk ez idáig elmaradt.

Ha tudományos igényű magyar szakirodalom nincs, érdemes a meglévő külföldi forrásokhoz fordulni, annál is inkább, mert a médiapiac logikája a nyugati civilizáció országaiban általában azonos vagy legalábbis nagyban hasonló; a meghatározó szereplők mindenhol ugyanazon, vagy ugyanolyan elv szerint működő óriási nemzetközi vállalatok.

David Croteau és William Hoynes könyve a média üzleti működésének alapjait vázolja fel. Az elemzés az Egyesült Államokra fókuszál, de tanulságai Európában is megszívlelendők.

Nagy érdeme a kötetnek, hogy a hosszas elméleti elemzések helyett gyakorlati példák és jól áttekinthető táblázatok tömkelegén keresztül mutatja be a médiapiac gazdasági működését, a közérdek képviseletének oly mértékű elhalványulását, ami az USA médiapiacát arra készteti, hogy már retorikai szinten se merüljön fel benne a demokratikus nyilvánosság szolgálata. A kérdés nem az, hogy a kötetben is egymással versengő modellek közül melyik – a piaci vagy a nyilvánosságot hangsúlyozó – kerül ki győztesen, hanem, hogy miként lehet közöttük megfelelő egyensúlyt találni, és hogyan lehet ezen egyensúly tiszteletben tartására kötelezni a médiapiac szereplőit, valamint a szabályok betartása felett őrködő államot.

Olvassa el a könyv utószavát!

A magyarországi médiaháború története

A rendszerváltással kezdődő időszak médiatörténetét gyakran illetik a „médiaháború” elnevezéssel. A név azokra a heves küzdelmekre utal, amelyek a média körül, annak apropóján az újságírók, szerkesztők, tulajdonosok és a különböző kormányzatok között, a kormányok és a mindenkori ellenzék, valamint a politikai és közélet egyéb szereplői között, illetve akár az egyes pártokon, érdekszövetségeken és magán a médián belül is zajlottak.

A „médiaháború” kifejezés elcsépeltnek tűnhet ugyan, és a történések ismerőiben, megélőiben újbóli elhangzása egyfajta azonnali zsibbadtságot, fásultságot okozhat, a szerzők mégsem tudtak eltekinteni a használatától, mert plasztikusan jellemzi az e könyvben tárgyalt bő két évtizedet. A felek örök sértődésbe és sokszor gyűlöletbe merevedve, már a kezdetekkor lövészárkokba vonultak, és onnan egymásra tüzelve küzdötték végig ezeket az éveket.

Természetesen ez idő alatt sok minden megváltozott; a média világa ma már egészen máshogy fest, mint festett a kilencvenes években, és a politikai erőtér is átalakult. A régi beidegződések azonban ma is ott vannak a fejekben, és ma is áthatják közéletünket. Ilyen értelemben 2010 nem is cezúra, és a médiaháború még sokáig nem fog véget érni. E kötet átolvasása – a szerzők szándékai szerint – segít múltunk megismerésében, jelenünk megértésében, és talán a jövőbeni hibák elkerülésében is.

A katolikus sajtómozgalom Magyarországon 1896–1932

A katolikus egyház vezetői a XIX. század végén komoly veszélyforrást láttak a tömegsajtó megjelenésében. Fenntartásaikkal nem voltak egyedül, hiszen a média megítélését a kezdetektől befolyásolta az a félelem, hogy sérülékenyebbé teszi a társadalmat a politikai és gazdasági manipuláció fenyegetéseivel szemben. XIII. Leó pápa úgy vélte, hogy az antiklerikális irányultságú tömegsajtó észrevétlenül és fokozatosan elidegeníti olvasóit a vallástól, ezért saját sajtóhálózatok létrehozására biztatta a hívőket.

Figyelmeztetése nyomán – némi fáziskéséssel – Magyarországon is kibontakozott a katolikus sajtómozgalom, amely versenyképes egyházi lapok kiadására és terjesztésére vállalkozott. A munka egymással laza kapcsolatban álló egyesületekben zajlott, amelyekre az alkalmankénti együttműködés és a versengés, a részletkérdésekről folytatott éles viták egyaránt jellemzőek voltak. A legsikeresebb szervezetek, mint például a Katolikus Írók és Újságírók Országos Pázmány Egyesülete vagy a Katolikus Sajtóhölgybizottság, idővel az egyházi közélet alapintézményei közé emelkedtek. Az egyesületek tevékenységét számos tényező – a püspöki kar szándékai, a politikai katolicizmus aktuális helyzete, az állami sajtópolitika, a többi felekezettel való viszony, illetve a sajtópiaci fejlemények – befolyásolta. A mozgalom legfontosabb eredménye a jezsuita Bangha Béla nevével jellemezhető, vitatott megítélésű Központi Sajtóvállalat létrehozása volt, amely 1919 és 1944 között az elsőszámú egyházi lapkiadónak számított. E kötet arra vállalkozik, hogy bemutassa a sajtómozgalom történetének első, 1932-ig terjedő szakaszát.

Olvassa el a könyv előszavát!

Személy és személyiség a jogban

A kötet kiindulópontja annak a kérdésnek a vizsgálata, hogy mit jelent Magyarországon a személyiség védelme a magánjogban, a büntetőjogban, az alkotmányjogban, a médiajogban vagy az orvosi jogban: a személyiségvédelem hogyan jelenik meg a szabályozásban és a dogmatikában. Milyen emberfelfogásra, személyképre építenek és milyen jogilag definiált személyiségfogalmakkal operálnak a különböző jogterületek? Hogyan valósul meg a személyiség védelme? Ha „párhuzamos valóságokat” látunk a különböző jogágakban, akkor ezek a különböző valóságok hogyan képződnek le az adott jogági szabályozás szintjén? Egységesen kell-e gondolkodnunk a jogban az emberről/személyről és a személyiségi jogok védelméről? Ha igen, az alkotmányjog, az alkotmány alapján definiálható ember/ személy milyen szerepet tölthet be a jogegységesítésben? Milyen mértékig és mélységig foglal/foglalhat állást az állam ezekben a kérdésekben? A kötet szerzői és szerkesztői e kérdésekre keresik a választ.

Olvassa el a könyv előszavát!

Sajtószabadság és médiajog a 21. század elején 4.

A Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpontja keretében megalakult Médiatudományi Kutatócsoport újabb kiadványát tartja a kezében az Olvasó, amely egyben a Sajtószabadság és médiajog a 21. század elején című sorozat negyedik, záró kötete. Az MTA és a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság együttműködésében létrejött kutatócsoport 2013-ban kezdte meg „Az európai médiajogi gondolkodás alapjai, különös tekintettel a szólásszabadság egyes kérdéseire” című kutatási programját, amely jelenleg is több, elkülönülő jogterületen zajló kutatást fog össze. Az európai megközelítések azonosításán túl nagy jelentőséggel bír az Egyesült Államok, illetve más, európai nézőpontból is releváns jogrendszerek, valamint a különböző jogrendszerek egymásra hatásának vizsgálata is. A Sajtószabadság és médiajog a 21. század elején című sorozat e szakmai műhely munkája gyümölcseinek egy részét igyekezett kötetekbe rendezni.

A szerkesztőket valamennyi kötet összeállításakor az a cél vezérelte, hogy a közéleti-politikai vitákkal telített médiaszabályozás és szólásszabadság területén a vizsgált kérdések tudományos-szakmai alapjaira, szempontjaira irányítsa az Olvasó figyelmét. Legkevésbé sem azért, hogy az e kérdésekről folytatott – nem egyszer heves – hétköznapi viták létjogosultságát vagy fontosságát megkérdőjelezzék, hanem azért, hogy e diskurzust azokkal a létező és irányadó tényezőkkel gazdagítsák, amelyeket a tudományos kutatásnak kell felmutatnia. Meggyőződésük szerint a közéleti vitáknak is javára válik, ha az abban részt vevők tudatában vannak az általuk folyatott párbeszéd doktrinális kereteinek, követelményeinek – mindenekelőtt annak, hogy vannak ilyen keretek, aztán pedig annak, hogy milyen módon tárhatók föl azok, és miként kell meghatározniuk megszólalásaikat. Ennek jegyében tűzték ki célul, hogy e sorozatban a szólás- és sajtószabadság mindig időszerű vitáihoz szerteágazó témákat feldolgozó tudományos

Olvassa el a könyv előszavát!

Sajtószabadság és médiajog a 21. század elején 3.

Ez a könyv már a harmadik ezen a címen, és a hatodik a sorban azon kötetek közül, melyek a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) Médiatanácsának Médiatudományi Intézete és az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpontjának Médiatudományi Kutatócsoportja együttműködésében jöttek létre. Bizonyos értelemben folytatása tehát hasonló címmel megjelent elődeinek, ugyanakkor önálló és új, szerteágazó témákat feldolgozó tanulmányokat gyűjt össze. A szerkesztők szándéka ezúttal is az volt, hogy a tanulmányok e gyűjteménye ezzel a sokféleséggel járuljon hozzá közös európai vitáinkhoz, amelyeket a médiaszabályozás és a szólásszabadság kérdései felől folytatunk. A tanulmányok egy-egy probléma – a változások közepette olykor gyorsan életlenné váló – pillanatképét rögzítik, de a cikkek érvelését alátámasztó elméleti alapvetések és mélyreható elemzések meggyőződésünk szerint hosszabb távon is útmutatóul szolgálhatnak egy-egy kérdésben.

A szólásszabadság és a médiaszabályozás vitái jellegüknél fogva talán nem is lezárhatók, fundamentumainak hosszú távon érvényes azonosítása is időigényes és fáradságos feladat. Az 1989-es rendszerváltozás óta eltelt negyedszázad összességében, történelmi távlatban nem hosszú idő, amely nem elegendő arra, hogy a magyar jogi kultúra sok évtizedes lemaradást dolgozzon le, ráadásul egy olyan korban, amikor a médiavilág korábbi alapvetései világszerte rendkívüli gyorsasággal kérdőjeleződnek meg, illetve változnak. Ebben az időszakban ugyan számos tekintetben előre léptünk az alkotmányos sajtószabadság alapjainak és részleteinek kidolgozása terén, de maradt még megvitatni és kiérlelni való. Ez a kötet is – elődeihez hasonlóan – hozzájárulás kíván lenni e munkához, ezért ajánljuk olvasásra és szakmai megvitatásra a benne foglalt tanulmányokat.

Olvassa el a könyv előszavát!

Sajtószabadság és médiajog a 21. század elején 2.

Jelen kötet tehát folytatása hasonló címmel megjelent 2014-es elődjének, ahhoz hasonlóan terjedelmét tekintve is vaskos, szerzőgárdájában sokszínű, tematikájában szerteágazó. A szerkesztők szándéka ezúttal is az volt, hogy a tanulmányok e gyűjteménye ezzel a sokféleséggel járuljon hozzá közös európai vitáinkhoz, amelyeket a médiaszabályozás és a szólásszabadság kérdései felől folytatunk. A tanulmányok egy-egy probléma pillanatképét rögzítik, amely talán néhány év múlva, a szabályozás és a gyakorlat folyamatos formálódása miatt már nem lesz egészen éles, de a cikkekben szereplő fontos elméleti alapvetések és mélyreható elemzések meggyőződésünk szerint hosszabb távon is útmutatóul szolgálhatnak egy-egy kérdésben.

A szólásszabadság és a médiaszabályozás vitái jellegüknél fogva talán nem is lezárhatók, fundamentumainak hosszú távon érvényes azonosítása is időigényes és fáradságos feladat. Ne feledjük el, hogy a magyar történelemben még soha nem volt olyan hosszú és békés időszak, amikor a sajtószabadságról szabadon lehetett gondolkodni és írni, mint az 1989-es rendszerváltozás óta eltelt negyedszázad; de összességében, történelmi távlatban ez mégis csak rövid idő, ami nem elegendő arra, hogy a jogi kultúra évszázados lemaradást dolgozzon le, ráadásul egy olyan korban, amikor a médiavilág korábbi alapvetései is endkívüli gyorsasággal kérdőjeleződnek meg, illetve változnak. Ebben az időben számos tekintetben előre léptünk az alkotmányos sajtószabadság alapjainak és részleteinek kidolgozása terén, de bőven maradt még megvitatni és kiérlelni való. Ez a kötet egy apró hozzájárulás kíván lenni mindehhez, ezért ajánljuk olvasásra és szakmai megvitatásra a benne foglalt tanulmányokat.

Olvassa el a könyv előszavát!

Média és demokrácia

„Ez a könyv kísérletet tesz arra, hogy túllépjen a hagyományos alkotmányközpontú megközelítésen, amely szerint a demokratikus szabadságjogok (szavazójog, gyülekezési szabadság, törvény előtti egyenlőség, szólásszabadság) számára. alkotmányos védelmet kell biztosítani – ez valóban rendkívül fontos, azonban egyáltalán nem elégséges. Számos önkényuralmi rendszer rendelkezik kiváló alkotmánnyal.
[…] A demokráciának emellett kiterjedt nyilvánosságra is szüksége van. Szükség van olyan helyekre, ahol az eltérő érdekeket és értékeket képviselő csoportok hatékonyan szerveződhetnek, és erőteljesen kifejezhetik álláspontjukat és javasolt megoldásaikat. Szükség van ugyanakkor olyan közös helyekre is, ahol a társadalom tagjai összegyűlhetnek és diszkurzív keretek között megvitathatják az alternatívákat.”

James Curran

Olvassa el a könyv előszavát!

In Medias Res (2016. éves előfizetés)

A sajtószabadságról és médiatudományról szóló folyóirat internet-oldala a www.media-tudomany.hu, kattintson >>>

In Medias Res (2016/1)

A sajtószabadságról és médiatudományról szóló folyóirat internet-oldala a www.media-tudomany.hu, kattintson >>>

A tömegkommunikáció elmélete

A tömegkommunikáció elméleteiről már számtalan könyvet jelentettek meg, de talán egyik mű sem aratott akkora szakmai sikert és ért el oly széles olvasótábort a világon, mint Denis McQuail A tömegkommunikáció elmélete című munkája. A tömegkommunikáció-kutatások élő klasszikusaként számon tartott szerző gazdag életművének csúcsa ez a könyv, amelynek első kiadása még 1983-ban jelent meg, hogy azután McQuail egy negyedszázadon keresztül újabb és újabb átdolgozott kiadásokat tegyen le az asztalra. Jelen kötet a 2010-es hatodik kiadás fordítása.

Minden túlzás nélkül állítható, hogy A tömegkommunikáció elmélete a szó legnemesebb értelmében vett kézikönyv: húsz fejezete és a hozzájuk kapcsolódó, 145 tételt tartalmazó fogalomjegyzék az ismeretek olyan tárházát képviseli, ami szinte nélkülözhetetlen, amikor a tömegkommunikáció működését, hatásait, kapcsolódását a különböző társadalomelméletekhez, viszonyát a hatalomhoz, a közmédia szerepét, működésének és elszámoltathatóságának normatív elveit és megannyi más egyéb fontos dolgot szeretnénk megismerni vagy éppen elemezni.

Biztosak vagyunk benne továbbá, hogy McQuail munkája nélkülözhetetlen mindazok számára is, akik az újmédia kérdéseit kutatják, hisz a tömegmédia működésének értése nélkül az újmédia hektikus világában könnyen elveszhetünk. A könyv tehát mindazoknak szól, akikben megvan az igény a tömegmédia és az újmédia szerkesztett, szimbolikus valóságának megértésére, a két világot összekötő kapcsolatok feltérképezésére, és akikben él az az egészséges kíváncsiság,amely elvezet a mindennapjaink történéseit nagyban befolyásoló média működésének tudományos igényű vizsgálatához.

Olvassa el a könyv utószavát!

A sajtószabadság története Magyarországon 1914–1989

A magyar sajtó XX. századi történetének részletes feldolgozása a mai napig nem történt meg. A kötet, amit az olvasó kezében tart – három szerző tollából –, a magyarországi sajtószabadság történetének 1914 és 1989 közötti bemutatására tesz kísérletet.

A korszakhatár kezdő évszámát két okból is indokolt a vizsgálódás kezdetének választani. Az 1914. év az első világháború kitörésének esztendeje, a háborús viszonyok közepette pedig, amikor a hadi szempontok érvényesülése az elsődleges, a polgári szabadságjogok, így a sajtószabadság is rendszerint korlátozást szenved. Nem volt ez máshogy ekkor sem. A magyarországi sajtó történetében 1914 azonban azért is nevezetes évszám, mert ekkor – néhány hónappal a “nagyháború” kezdete előtt – fogadták el az új sajtótörvényt, amely – a reformkori liberális törvényalkotás sokáig érinthetetlen rekvizitumának tekintett – 1848. évi elődjét váltotta le. A záró évszám pedig 1989, a magyarországi rendszerváltozás kezdetének dátuma, egyben a sajtó történetében is az állampárti korszak lezárása. A kötet szerzőinek figyelme a magyarországi sajtószabadság érvényesülésének vizsgálatára irányul. A fókuszban a jogi szabályozás és annak gyakorlati érvényesülésének, a sajtóirányítás szervezetének és működésének bemutatása, a sajtórendészet kérdésköre áll. A kötetben a sajtót ért büntetések (lapbetiltások, sajtóperek stb.) példák alapján történő szemléltetése is bőséges teret kap, és emellett a mindenkori politikai elitek sajtószabadságról alkotott felfogásáról is képet kap az olvasó.

Az 1914 és 1989 közötti időszak természetesen a sajtó történetének vonatkozásában sem homogén korszak. A “nyomtatott szó” (illetve az elektronikus médiumok révén terjesztett gondolat) “szárnyalását” nemcsak a különböző politikai és társadalmi berendezkedések alatt korlátozták eltérő mértékben, hanem az egyes korokon belül is különbségeket lehet megfigyelni. Az azonban elmondható, hogy mind az első világháború, mind az ellenforradalmi rendszer, mind a koalíciós korszak, mind pedig az azt követő állampárti berendezkedés idején a sajtó kevésbé volt szabad, mint a megelőző dualizmus időszakában vagy a rendszerváltozás utáni Magyarországon.

A kötet készítői tisztában vannak azzal, hogy e könyv nem pótolja a magyar sajtótörténet megíratlan fejezeteit, hanem csak adalékként tud – reményeik szerint – a meglévő hiányosságok pótlásához hozzájárulni.

Olvassa el a könyv előszavát!

A művészet szabadsága

Paul Kearns könyve mindvégig viaskodik azzal a kérdéssel, hogy tekinthető-e önálló sajátosságokkal bíró jognak a művészet szabadsága, vagy „csak” a szólásszabadság egy speciális megnyilvánulási formáját tisztelhetjük a művészi kifejezésekben, amelyek azonban eltérő elbírálást, esetleg többletvédelmet nem élvezhetnek. A művészet (és az azonos elbírálást igénylő irodalom) védelme, mondanunk sem kell, rendkívüli súlyú érvekkel támasztható alá egy modern jogrendszerben; de ezzel együtt is, e védelem soha nem korlátlan. Az angol és az amerikai jogrendszer gazdag a művészet és az irodalom szabadságát érintő esetekben, ezeket a szerző nagy alapossággal dolgozza fel, hasonlóan a strasbourgi emberi jogi bíróság gyakorlatához és egyes kérdések tekintetében más európai országokéhoz; a kötet végére az olvasó megfogalmazhatja a maga válaszát a fent feltett kérdésre.

Koltay András

Olvassa el a könyv utószavát!

A mélység tornácán

Peters professzor, az iowai egyetem tanárának könyve a szólásszabadság filozófiai alapvetéseire tanít minket, és ez két okból is üdvös cselekedet tőle: egyfelől a kötetben alaposan mérlegre tett eszmék korántsem gyökereznek kellő mélységben jelenlegi jogrendszerünkben és különböző közösségeink saját kultúrájában, másfelől pedig a kötet olyan kérdéseket feszeget, amelyekben jellegüknél fogva sehol, még a szólásszabadság alapozásával nálunknál jóval többet időző államokban sem lehet teljes egyetértés.

Mint szükségszerűen mindenki, aki szívén viseli a szólásszabadság és az emberi méltóság sorsát, Peters professzor is tudatosan fikcióra építi stratégiáját. A szólásszabadság és a méltóság harcosai (jóhiszeműen ideértve a tekintélyes döntéshozó testületeket, bíróságokat, alkotmánybíróságokat és némi gyanakvás mellett akár magát a jogalkotót is) nem képesek többre, mint feltalálni egy általuk helyesnek gondolt elképzelt világot, amelyben mindkét szempont érvényesülésre képes. Hogy aztán e mívesen kimunkált, ténylegesen is felépített, sőt beköltözhető világnak mi lesz a sorsa (belakják-e? gyakorolják-e a biztosított jogokat? becsben tartják-e őket? lerombolják? nevetségessé teszik?), az már tisztán a demos döntésein múlik.

Itt Európában az e kötetben is elképzelt önérzetes állampolgár egyszerre utasítaná el a képmutató, a nyilvánossággal szemben jogaira hivatkozó politikust és a felületes, pártos, az igazság megtalálásában nem érdekelt sajtót, tisztelné az egyén választási lehetőségét, de kárhoztatná a morális szakadékokba vezető kereskedelmi médiát, óvakodna az államtól, de elvárásai is lennének vele szemben a szabadság tényleges gyakorlásának biztosítása tárgyában, és egészen biztosan nem várná gondjai megoldását kizárólag vagy elsősorban a jogrendszertől.

A szerző tanít és vitára késztet egyszerre, miközben szédítő kultúrtörténeti kalandozásra hív, Szent Pál apostoltól indulva korunkba megérkezve; hiába, a szólásszabadság története egyben az emberiség története. Aki nem ebben az összefüggésben vizsgálja a szólásszabadság kérdéseit, az nem juthat messzire. Bízom benne, hogy aki elolvasta ezt a könyvet, egy lépéssel előrébb jutott ezen a végeláthatatlanul hosszú úton.

Koltay András

Olvassa el a könyv előszavát!

A magyar sajtó és újságírás története a kezdetektől a rendszerváltásig

A mű szerzője az 1970-es évek vége óta folytat sajtótörténeti kutatásokat, és a tárgyat több mint két évtizedig adta elő a felsőoktatásban. A sajtó történetét ugyan a médiatörténet részének tekinti, mégis az írott sajtó nyelvhez kötöttsége és az írás-olvasásból következő intellektuális vonatkozásai miatt világosan elhatárolhatónak tartja a vizuális és auditív médiumoktól, amelyek ezért a kötetben csak a nélkülözhetetlen utalások erejéig jelennek meg.

Az előzményeivel együtt több évszázados múltra visszatekintő történetben elsősorban a magyar sajtó intézményének alakulására helyezi a hangsúlyt: a sajtó tartalmának létrehozóit (újságírók, szerkesztők), a sajtóüzem megszervezőit és működtetőit (kiadói vállalkozók és a kiadói üzlet), mindkét kategória felügyeletét, szabályozását (cenzúra, sajtópolitika), a sajtósokszorosítás, újságnyomtatás fejlődésének fő vonalát, a lapterjesztés alakulását (előfizetés, kolportázs, utcai árusítás), az információ megszerzésének fejlődését (az alkalmi levelezőktől a hírirodákig), az információ és véleményformálás sajtóbeli megjelenését (a laptípusokat és sajtóműfajokat), a tág értelemben felfogott szórakoztatás megjelenéseit (az irodalomtól a családi lapokig, magazinokig, illetve másfelől a bulvársajtóig) s a funkció és a működési mód közös célját, a lapolvasókat kívánja bemutatni.

A kötet a magyar nyelvű periodikus irodalmat egységnek tekinti, szerves részeként mutatja be az ország határain kívüli magyar nyelvű sajtót is, amely különösen a XX. században a magyar szellemi élet és orientálódás lehetőségeit és gazdagságát reprezentálja.

Olvassa el a könyv előszavát!

A gyűlölet szabadsága – amerikai és európai perspektívák

Kahn professzor szólásszabadsághoz kapcsolódó tudományos munkássága három, egymással szorosan összefüggő témával foglalkozik: a gyűlöletbeszéddel, a blaszfémiával és a népirtások tagadásának korlátozásával. E három, Európában és azon belül Magyarországon is gyakran tárgyalt téma vonatkozásában plasztikusan világít rá az amerikai szólásszabadság-jogi gondolkodás főbb vonásaira, de a legtöbb amerikai szerzőtől eltérően mély empátiával viseltetik az európai jogrendszerek iránt is, és igyekszik az európai és az amerikai jogrendszerek közötti – e tekintetben élesen kirajzolódó – különbségeket megismertetni olvasóival.

Ennek bemutatásához az egyes bírósági ítéletek szövegein túl szükség van a társadalmak, közösségek történelmének, hagyományainak, gondolkodásmódjának, közéleti vitáinak, intellektuális életének vizsgálatára is.

Mindemellett Kahn professzor az európai jogi gondolkodásmód lényegi pontjainak azonosításával az amerikai jogrendszer által választott megközelítés megértését és megítélését is jóval mélyebben teszi lehetővé. Nem pusztán az alkalmazott szabályok és gyakorlati érvényesülésük bemutatására törekszik, hanem a korlátozások mögötti érvek és érdekek elemzése által olvasói számára a saját jogrendszerük döntései mögötti mozgatórugókat is más megvilágításba helyezve tárja fel. Végeredményben ez lenne a jogösszehasonlítás egyetlen, biztosra vehető haszna: saját jogrendszerünk és jogi kultúránk mélyebb megismerése.

Az elmúlt bő negyedszázad olykor hevült hangnemű, sokszor terméketlen, de a modern, demokratikus szólásszabadság kiépítésében mégis elengedhetetlenül fontos magyarországi vitáit és útkeresését szem előtt tartva fontosnak gondoltuk, hogy jövőbeni, elkerülhetetlen vitáinkhoz újabb muníciót adjunk a felvetett témák iránt elmélyülten érdeklődők számára.

Olvassa el a könyv előszavát!