A tanulmány a hálózati kommunikációhoz kapcsolódó folyamatok közül a digitalizációból következő mély mediatizáció (deep mediatisation) fogalmát mutatja be. A klasszikus tömegkommunikációhoz (nyomtatott sajtó, rádió, televízió) kapcsolódó elméletekben az 1980-as évektől problematizálódott a közvetítés, a közvetítettség folyamatjellege, és néhány kutató a média jelensége helyett a mediatizáció folyamatának kutatására fókuszált. A tanulmányban feltárom, milyen kutatási hagyományai vannak a mediatizációnak úgy a médiaszociológia, mint a kultúraelméletek irányából. Míg a mediatizáció fogalmát a klasszikus, analóg módon működő tömegkommunikációs eszközök és folyamatok leírására használják, addig a mély mediatizáció a digitális infrastruktúrán megvalósuló hálózati kommunikáció kulcsszava. A hagyományos mediatizáció és a mély mediatizáció különbségei mellett bemutatom Couldry és Hepp elgondolását is, amely a társas világ újfajta, a mély mediatizációra épülő konstrukciós elméletét alapozza meg.
Bővebben...
Sokáig úgy hittük, hogy a különleges jogrend pusztán elméleti lehetőség. Biztonságpolitikai szakértők és elméleti alkotmányjogászok modellezték, milyen intézkedéseket lehet bevezetni és ezek hogyan érintik alapvető jogainkat. 2020 tavaszáig viszont aligha gondoltunk arra, hogy az elméleti lehetőség valósággá válik. Azóta a világjárvány, később a szomszédságunkban zajló háború megmutatta, hogy a különleges jogrend valós és jelenlévő, és alapvető jogaink nagyobb mértékben korlátozódnak, mint bármikor korábban. Hogyan gyakorolható ilyen körülmények között a véleménynyilvánítás szabadsága? Egyéni szinten fel lehet tenni a kérdést, hogy miért és mennyiben kell lemondani a szólásszabadságról, és jogos-e egyáltalán a korlátozás. Az ukrajnai események megerősítették, hogy a háború nemcsak a harctereken, hanem a kommunikációs fronton is zajlik: a szembenálló erők saját kommunikációjukat akarják hangsúlyozni, divatos kifejezéssel: narratívájukat erősíteni. Ilyen helyzetben minden államban élesen felvetődik a kérdés: vajon a háborús propaganda elhallgattatása vagy annak szabad terjesztése jobb-e a demokráciának?
Bővebben...
A jelen tanulmányban amellett érvelek, hogy a gyűlöletbeszéd egyesült államokbeli és európai kezelésében mutatkozó bináris szembenállás olyan nem bináris aggályokat rejt, amelyek mögött eltérő skálán elhelyezkedő, eltérő elsődleges félelmek rejlenek. Az európai liberális demokráciák félelme arra irányul, hogy a gyűlöletbeszéd a nagy nyilvánosság előtt cenzúrázatlan marad (az aggály a beavatkozás „tárgyára” irányul), míg Amerika a tartalomba való állami beavatkozások következményeitől tart (az aggály a „beavatkozóra” vonatkozik). Ezt követően bemutatom, hogy az online gyűlöletbeszéd elleni 2017-es német törvény (NetzDG) – amely a jelentősebb platformokat arra kötelezi, hogy a felhasználói eltávolítási bejelentésekre válaszul moderálják a tartalmakat a német jogszabályok által előírt szólásszabadsági normák alapján – sikeresen áthidalja a szólásszabadság amerikai és európai hagyományai közötti szakadékot. Vitathatatlan, hogy a magánjogi eljárásokon keresztül érvényre juttatott állami normák mechanizmusa egyedülállóan képes arra, hogy egyszerre csendesítse le az európaiak elsődleges félelmét a nyilvános beszéd hatékony ellenőrzésének hiányától és az amerikaiak elsődleges félelmét az állami cenzúra jelenlététől.
Bővebben...
A nyelvtechnológiák fokozatos fejlődése egyre több területen bontja le a nyelvi akadályokat és teszi lehetővé a kisebbségek számára a hatékony társadalmi, gazdasági és politikai részvételt. A gépi fordítás és tolmácsolás, a különböző felhasználásokra fejlesztett chatbotok és más eszközök segítségével a kisebbségi nyelvhasználók immár a saját nyelvükön férhetnek hozzá különböző szolgáltatásokhoz, köthetnek szerződéseket vagy tájékozódhatnak közügyekben. Habár a fejlesztések üdvözlendők, ezek a technológiák jellemzően és eredendően elfogultak abban az értelemben, hogy azokat elsősorban a többségi, hivatalos vagy államnyelvek számára fejlesztik ki. Ennek ellenére több hivatalos nyelv és akár államnyelv is abban a helyzetben találhatja magát, hogy már csak beszélőszámánál fogva sem jelent vonzó befektetési lehetőséget a nyelvtechnológiai fejlesztés szempontjából, így újabb választóvonalak kerülhetnek az egyes nyelvek közé és már meglévő kisebbségi státuszok szilárdulhatnak meg. Emellett az olyan nyelvi kisebbségek, mint a siketek, a vakok, a némák, a nagyothallók stb. információkhoz való hozzáférését és kommunikációját is elősegíthetik a nyelvtechnológiai fejlesztések, például az automatikus feliratozás, képernyőfelolvasás vagy jelnyelvi kesztyű útján. Ugyanakkor megállapítható, hogy a fejlesztés éppen ezeken a területeken lassan halad előre, ezért a nyelvi kisebbségek tartósan kiszorulhatnak a modern kommunikációs megoldások használatából. A nyelvtechnológiai fejlesztések tehát nem csupán esélyt teremtenek a felhasználók számára a társadalmi, gazdasági és politikai részvétel fokozására, hanem át is rendezhetik az egyes nyelvek és beszélőik közötti viszonyokat azzal, hogy bizonyos nyelvi közösségek másokhoz képest tartósan lemaradhatnak a nyelvtechnológiai fejlesztésekben.
Bővebben...
A tanulmányban a tokenek (ezen belül is a nonfungible tokenek) meghatározását és az ehhez kapcsolódó fogalmak tisztázását követően ezek polgári jogi jellegének vizsgálatát tűztem ki célul. Arra a kérdésre kerestem a választ, hogy e virtuális javakra mennyiben lehet alkalmazni a dologi jog törvényi definícióit, ennek keretében vizsgáltam a testi tárgyak fogalmát és mindazon törvényi kategóriákat, amelyekre szintén a dolgokra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. A tanulmány a vizsgálat során kitér az ABGB, BGB és ZGB szabályaira is. Ezt követően a jogi szabályozás lehetséges jövőbeli irányait vizsgálom, végül kitérek arra, hogy a tokenek milyen hatást gyakorolhatnak a testtel bíró dolgok átruházásának dologi jogi szabályaira.
Bővebben...
Az Európai Unió célja a digitális átalakulás kapcsán, hogy megőrizze értékeit, aminek eszköze a szabályozás. A digitális átalakulás szabályozása egyre növekvő mértékben érinti az online platformokat is. Az online platformoknak az EU jogában a szabályozás sajátos alakulása okán nincsen egységes definíciója. Az online platformok versenyjogi és fogyasztóvédelmi vonatkozásai mellett megjelent a platformoknak a saját használatukkal összefüggő döntéseit keretek közé szorító európai platformjog. Ezenkívül az online platformok szabályozási útkeresése részét képezte azok információs társadalmi szolgáltatásnak minősülése, a tárhelyszolgáltatói felelősség határainak megvonása, vagy éppen a munkaviszony fogalmi kereteinek újraértékelése. A jelen tanulmány célja, hogy az online platformok uniós szabályozása szempontjából legnagyobb relevanciával bíró rendeletek, irányelvek, javaslatok, valamint a releváns esetjog bemutatásával átfogó képet adjon az online platformok uniós szabályozásának lépéseiről, valamint legfontosabb kérdéseiről.
Bővebben...
A véleménynyilvánítás szabadsága és a magánélethez való jog a jogrendszer kiemelt értékeinek tekinthetők, amelyekkel kapcsolatban a közösségi média számos kihívást tartogat. A közösségi oldalak elhozták a vélemények cseréjének és megosztásának szabadságát, arra azonban csak a globális tartalomszolgáltatók által megszabott keretrendszerben kerülhet sor. A magánélethez való jog érvényesülését szintén számos ponton érinti, sok esetben erodálja a közösségi média működése. Tanulmányunkban e két jogosultságnak az online térben való érvényesülését és a közöttük felmerülő kollízió bemutatását tűzzük ki célul.
Bővebben...
A kultúra talán legáltalánosabb jellemzője a kommunikáció: anélkül ugyanis egyetlen kultúra sem alakulhatott volna ki, nem maradhatott volna fenn, nem terjedhetett volna – sőt: nem is változhatott volna.A társadalomelméleti kapcsolódáson túl a kulturális jogok közös vonása, hogy alapjogi oltalmuk nem csupán az önkifejezés sajátos formájára – mint amilyen például a művészi alkotás vagy a tudományos kutatás –, hanem a nyilvánosság bizonyos szeleteire is kiterjed, és ez utóbbi védelmet nyújt a kommunikációs térben: lehetővé teszi az egyén megalapozott részvételét a társadalmi folyamatokban. A tanulmány keretében arra vállalkozom, hogy a kulturális jogoknak nevezett alapvető jogok – így a művészet és a tudomány szabadsága, valamint a művelődéshez való jogból levezett tanszabadság – kommunikációs aspektusait elemezzem, különösen annak tükrében, hogy az e jogok által védett jogi tárgyak és értékek, vagyis összességében a kultúra fontos szerepet tölt be a társadalmak életében, így a közösségi interakciókban is.
Bővebben...
A sajtó-helyreigazítási eljárások és a sajtóhoz köthető, személyhez fűződő jogi perek sajátos helyet foglalnak el a magyar jogrendszerben. A tanulmány ismerteti a jelenleg hatályos magyar jogszabályi környezetet, majd a Kúria vonatkozó útmutatásait, amelyek máig meghatározzák ezeknek a pereknek az alapkérdéseit. Az írás harmadik részében a bírói gyakorlat három kulcskérdését tárgyalja. Mindhárom problémakör azzal a sajátossággal van összefüggésben, hogy ezekben az eljárásokban a bírói mérlegelés szerepe sokkal tágabb más peres eljárásokhoz képest, ugyanis a bíró nemcsak a tényállást állapítja meg és bizonyítékokat súlyoz, hanem jogi keretekbe foglalt szövegértelmezést is folytat. Az első problémakör az, amikor az érintett nem egy élő magánszemély, hanem valamilyen ok miatt speciális: vagy elhunyt, vagy közösség, vagy jogi személy. A második problémakör a sértett személy beazonosíthatóságával kapcsolatos kérdéseket öleli fel, míg a harmadik a közlés és az érintett személy közötti kapcsolat egyes kérdéseit tárgyalja. A tanulmány a sajtó-helyreigazítási és személyhez fűződő joggal kapcsolatos perek adatvédelmi kérdéseinek tárgyalásával zárul.
Bővebben...
Az anonim véleménynyilvánítás az internet kezdeteitől létezik. Bár eleinte sokan pozitívumként tételezték az anonimitást, mára egyértelművé váltak az ezzel kapcsolatos jogi, társadalmi, politikai és szociológiai problémák is. Jelen tanulmány az olyan tartalmak jogi helyzetével foglalkozik, amelyeket a felhasználók a hagyományos tartalomszolgáltatók által nyilvánosságra hozott tartalmakhoz fűznek, jellemzően komment formájában. Ezek legtöbbször hozzájárulnak az internetes vitakultúra fejlődéséhez, a széles rétegeket érdeklő kérdések közös megvitatásához, azaz a demokratikus társadalom normális működéséhez, ám sok esetben számos jogi problémát is felvetnek. A tanulmány az európai szupranacionális emberi jogi bírói fórum és az ausztrál legfelső bíróság esetjogát hasonlítja össze, arra a kérdésre keresve a választ, hogy eltérően ítélik-e meg a különböző jogi kultúrák a hasonló szabályozási tárgyakat.
Bővebben...
